De egyébként amit sw kiemelt zup mondanivalójából, az nekem is a szívemből jön, mert igazából már nem is merek nagyon semmibe belekezdeni, mert csak baj lesz belőle... amúgy meg az is valószínű, hogy ha valakinek még is bejönnék azt elküldeném, mert egyszerűen már nem csak azzal van a bajom, hogy félek kezdeményezni, mert pofára esek, hanem azzal van elsősorban, hogy ez az egész olyan bizonytalan, ha tetszek neki meg össze is jövünk, az eleje annyira túl bizonytalan, hogy nekem ez megfekszi már a gyomromat... szóval kb nem is való nekem ez az egész... majd pár év múlva, vagy majd ha lesz egy olyan csaj akit már jó ideje ismerek és úgy kezd szépen lassan kialakulni valami... de jelenleg olyan csaj sincs, akit annyira rég ismernék, olyan meg pláne nincs, akit azért ismerek már valamennyire és alakulna is valami
Aki megismer annak rögtön kihullok a témából
Na mind1 ezek az én betegségeim
Majd kinövöm 
Az élet egyetlen rendes metaforája a szalonna!
Na most ez odáig vezet, hogy a csávónak egy idő után a töke kilesz az állandó sikertelenségtől, és előbb-utóbb eljut abba a stádiumba, ha mégis akad majd egy normális, kedves, aranyos, szép csaj, akinek ő kell, már nem is fogja érdekelni az egész, illetve meg sem meri majd tenni a kezdő lépést...