Germi-Hát nekem akkoriban született meg a húgom és nemtom eléggé megváltoztam, meg rájött anyámék válása is, ami méginkább megerősítette bennem azt, hogy kell valaki akire számíthatok és aki tényleg szeret... nomeg persze akit én is szerethetek... a lényeg, hogy egy társ, de hát akkoriban még mindenki kicsi volt hozzá... aztán meg már annyira depressziós lettem a csalódásoktól, hogy mire már eljutottak a csajok arra a szintre, hogy kapcsolat esetleg ilyesmi, már senkit sem érdekeltem, meg eléggé elhúzódtam a sebeimet nyalogatni
igazából életem legnagyobb hibája volt...Az élet egyetlen rendes metaforája a szalonna!

Meg úgy alapvetően is...
Legalábbis szerintem. Ne ez legyen a legrosszabb emléked a lányokkal kapcsolatban