Nem az a probléma, hogy lelkizik... mert jóban rosszban és nekem az csak jó, ha őszintén kiönti a lelkét és tudok rajta segíteni... de az én esetemben az volt, hogy egyszer jókedv meg minden, másszor meg elzárkózott és nem mondta meg, hogy mi a baj, meg lefújta a másnapi talikat sms-ben, meg ilyenek... jah meg nem vette fel a telefont, meg lenyomta... szóval kicsit dúrva dolgok voltak ezek asszem...
Germi-Hát nekem akkoriban született meg a húgom és nemtom eléggé megváltoztam, meg rájött anyámék válása is, ami méginkább megerősítette bennem azt, hogy kell valaki akire számíthatok és aki tényleg szeret... nomeg persze akit én is szerethetek... a lényeg, hogy egy társ, de hát akkoriban még mindenki kicsi volt hozzá... aztán meg már annyira depressziós lettem a csalódásoktól, hogy mire már eljutottak a csajok arra a szintre, hogy kapcsolat esetleg ilyesmi, már senkit sem érdekeltem, meg eléggé elhúzódtam a sebeimet nyalogatni

igazából életem legnagyobb hibája volt...
Az élet egyetlen rendes metaforája a szalonna!