Szokásomhoz híven közelharcost gyúrtam volna karaktergeneráláskor, de láttam, hogy ott vannak azok a férfias, pusztító durranóbotok, úgyhogy nem tudtam ellenállni a csábításnak és vadnyugati keményfiú lettem.
Először egy kiegyensúlyozott emberkével láttam neki a kalandozásnak, aki ugyan pisztolyforgató lett volna elsősorban, de szükség esetén egy-két varázsige is elhagyta volna a száját. Mindenből csak a legjobbat - gondoltam. Gondoltam, amíg egy mezitlábas tahó pusztakézzel agyon nem vert az újdonsült haverommal együtt a játék megkezdése utáni 3. percben. Ezután jobb megoldást nem látván, specializálódnom kellett, így egy varázsallergiás törpével vágtam neki újra az előttem álló, útszéli köpenyes supermanekkel kirakott veszedelmes útnak. Egyelőre úgy tűnik, hogy ez a taktika sikerhez vezet majd, bár időnként még sikerül magát fejbelőnie véletlenül a karakteremnek, miközben a közvetlenül elötte álló tízcentis pókra céloz.
Azt meg már most, a első település meglátogatása után látom, hogy a törpeség igen sok negatívummal jár az Arcanum diszkriminatív, xenofób világában. Remélem belefutok majd valami törpebáróba, aki a saját rasszizmusától vezérelve hozzámvág valami válról indítható atomrakétát vagy legalább egy szekérnyi aranyat.
i tell it like it is, cause im a bold figure
