Ugyanakkor a borivás kultúrája mellett a sörivásnak is megvan ugyanúgy. (Nyugaton legalább olyan szinten képviselteti magát a sörkóstolás/értékelés, mint mondjuk nálunk a borversenyeken.)
No, de nem is erről szerettem volna beszélni, mert az utóbbi kommentek egy külön topik témáját adhatnák és nem Öcsiről szólnak. Amit megtudtam róla, az az, hogy az utolsó éveit a Velencei-tó melletti Agárdon töltötte. Eléggé megreccsent, amikor elvált tőle a felesége, elkezdett kocsmázni, mert (legbelül) magányos volt, annak ellenére, hogy rengeteg "barátja" volt. Ezek a kedves barátok - tudva, hogy F. Öcsinek azért még van lóvéja - apránként elkezdték "leszedegetni": Öcsi adj kölcsön 200, 350, 500 e Ft-ot stb., látván, hogy egy részeg(es) embert könnyű megcsapolni. A közvetlen ismerősei körében tudott, hogy még az alkohol betegsége előtti időszakban is sokan elmondták: egy végtelenül jó fej és még inkább jószívű ember volt. Amikor ment a szekér, akkor is rengeteg mindenkin segített, de amikor ő szorult volna arra, ezt nem kapta vissza. Ehelyett pénztelen, magányos és depressziós emberré vált. Próbálkozott ő szerencsétlen az elvonóval, utána újból belemerülni a zenélésbe, de egy idő után nem ment. Elmagányosodott.
És ez a "Rubikon-folyója" ennek az ügynek: mi kurva könnyen okoskodunk, hogy ő felel a haláláért, mert kiitta magát közülünk, mert mindenki az okozatot elemzi, főleg. De az okokat senki nem vizsgálja meg alaposan, pedig azokat kellene igazán. (Lásd pld. Radics Péter ügyét, akit személyesen ismerek. Ő (is) élő kórképe a szellemi és pszichikai leépülésnek, bár nem iszik.)
Én Flipper Öcsit kurvára sajnálom.
Addig, amíg személyesen nem érnek minket tragédiák, kilátástalanság, depresszió (amely bizony kemény betegség) és amíg csak "érdekbarátok" próbálnak segíteni, addig könnyen vagyunk okosak. Egy idő után az ember segítségre szorul, bármennyire is érezzük ma magunkat fizikailag/szellemileg frissnek, mondván, soha nem leszünk megkattantak vagy alkoholisták. Az élet sok mindent hozhat...
