Barátnőm a nyáron elkezdett egy történetet írni, amit az utóbbi napokban fejezett be. Ma durván 2 óra alatt átrágtam magam az egészen, és eléggé meghatódtam a végén (nem szokásom). Dióhéjban annyi, hogy egy szerelmes párról szól, akik összevesztek. A srác vérbeli rocker, a csaj is, de ő szeret diszkóba járni. Nyáron elmentek néhányszor szórakozni, de a fiú féltékenykedett, lassan már betegesen, és nyomozott a lány után, mint később kiderül nem hiába. Egyik alkalommal nem ment el, csak a lány, a fiú pedig titokban követte, és volt alkalma megtapasztalni, hogy milyen az amikor megcsalják az embert. A gyerek berágott, és a csaj barátnőjével vágott vissza, gyakorlatilag, a Tiszaparton a homokban dugta meg
(ez kicsit homályos). Összevesztek, a fiú viszont még mindig szerette a lányt, igaz a hozzá írt leveleket mind visszakülte neki összetépve. Magát hibáztatta, hogy nem volt elég figyelmes, meg jó, hogy a csajnak mindig más kellett.
A vége tetszett a legjobban. A srác egy autóbalesetben életveszélyes állapotban került a kórházba, a lány egyből odasietett, és a műtét után mellette volt a halála pillanatáig. Mikor felébredt a fiú a lány a bocsánatát kérte hűtlensége miatt, de nem tudott megszólalni, majd nyugatta, hogy minden rendben lesz, de akkor már meghalt.
" Isti megbocsátott Noéminek, s szólni akart, hogy már egy cseppnyi harag nincs a szívében, de már nem beszélt többé, egy szót sem. Végső erejével még megszorította Émi kezét, s ez volt az utolsó tett az életében. Össze voltak kapcsolva kezeik, mint két összenőtt galy, bár elszáradt az egyik.
S Noémi halkan imádkozni kezdett...
- Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy... - de már minden hiába volt."
Na hogy kevésbé legyen off, még mindig Balzactól olvasom a Goriot apót. Nem tudok hát a végére érni, bár most már nem haladok olyan szaggatottan. Hál'Istennek csak az eleje volt dögunalmas.
