Ez a 7. JJ-s rész meg merem kockáztatni, hogy a egész sorozat történetének egyik legjobb része volt. Ahhoz képest, hogy az első pár rész alapján azt mondtam, hogy sablonosak a karakterek, így, hogy egy epizód, egy szerepelőt ismertet teljesen más.
Szóval ez a rész nagyon jó betekintést nyújt egy inkább kamaszosan frusztrált, de nem igazán beteg fiatal lelkébe. És egyáltalán nem valami sematikus "lúzer" képet ad. Sid inkább az volt akkor, bár ő sem, mint kiderült.
Nagy meglepetés gyakorlatilag az össze karakter jellemfejlődése az első rész bénaságai után. Le a kalappal, ilyen egy jó sorozat jó folytatása, kár hogy nem túl népszerű. Gyakorlatilag tökéletesek az utóbbi részek. Szerintem simán lepipálja a legtöbb trendi amerikai sorozatot.
