Azt hiszem nagyon jó sorrendben olvastam el azt a 3 könyvét, amik megvannak.
Kezdtem a Hárún és a mesék tengerével. Ez tényleg mese, de nagyon szép emlékeket ébresztett bennem. A Szégyen már sokkal komolyabb könyv, bár a lényegét nem sikerült teljesen megértenem.
Most pedig az elsőként említett könyv. Úgy elvarázsolt, alig bírtam letenni. Olyan szépen érzékelteti a szereplők múltját, a helyet ahol, amiben felnőttek, olyan selymesen, lágyan érzékelteti a helyszíneket érzéseket, érzelmeket, gondolatokat, hogy már már olyan, mintha mi is ott lennénk, mi magunk is éreznénk az illatokat, ízeket, magunké lennének a gondolatok.
A befejezés pedig igazi csúcspont.
Alig várom, hogy olvashassam a Mór utolsó sóhaját, meg Az éjfél gyermekeit.
Aki nem változtatja a véleményét, az nem gondolkozik!
