Ha nagyon terheli az embert, akkor érdemes rövidre zárnia dolgokat.
Én (voltam vagy 16-17 éves) hasonló módon voltam egy lánnyal, akivel kölcsönesek voltak a dolgok, de mivel jó barát is volt, nem mertem szólni. S mire szóltam már késő volt.
De azért figyelni kell, hogy alkalmas legyen az idő. De minél tovább halogat az ember bármit, csak görcsölni fog rajta.
Gondolod, hogy így működni fog a barátság hosszú távon? Aztán meg csak magát szidja az ember, hogy még csak meg se próbáltam.
Most jut eszembe, Okoska, ha ebből lesz valami ott akarunk lenni a lagzin, nehogy ki merj hagyni bennünket.
Ha meg nem jön össze akkor nem veszítettél többet mint egy álmot. A barátság meg nem az igazi, ha az egyik fél többet akar. Nekem volt részem mindkét dologból, egyik se működött hosszabb távon. Kész, aztán elkezdesz a földön járni, és észreveszed, hogy mennyi "szemrevaló" (és egyéb dolgokra is alkalmas) teremtés szaladgál még körülötted.
Fel a fejjel, az álmok arra valók, hogy megvalósítsuk őket, nem pedig arra, hogy sóhajtozzunk utánuk.
GB GA-P55A-UD4, Core i5 750, 2x4+2x2GB DDR3 1600, Gigabyte HD5870 1GB, 1TB+3x2TB+750GB SATA2 Samsung, Genius5.1HomeTheater, Logitech G5, Samsung P2770HD, Corsair CX400W
