A Hegemónia egy csontig lecsupaszított verziót kínál, szinte teljesen a HomeWorld vonalát követi. A hajók ide mennek, oda mennek, az enyémek zöld bigyókkal lövöldöznek, az ellenség szintén zöld bigyókkal lő vissza. Ha az adatbázisban nem nézem meg előzőleg, hogy melyik hajón milyen kütyü van, nem is tudnám, melyiknek mi az erőssége.
Az IG3 ennek teljes ellentéte. A hajók összes fedélzeti rendszere birizgálható a csata közben, minden ágyú állapota ellenőrizhető, külön támadhatók az ellenséges hajók alrendszerei.
Megkockáztatom, hogy a Haeg.-ben a csata szimpla C&C sémára épül, amelyik hajón nagyobb ágyú van az hamarabb kapja le az ellenfél pajzsát és a páncélt. Itt nyugodtan lehet tömeges csatákat rendezni, a hajók fogyóeszközök, mehetnek a darálóba, az orbitális hajógyárból lesz másik.
Az IG3-ban csak néhány hajóval operálsz, de ott nagyon észnél kell lenni, hogy melyik mire lő és hogyan, mennyi sérüléssel fejezi be az ütközetet, mert nincs másik. Ha a csatahajók nehéz ágyúinak kampó, akkor jobb nem fojtatni a küldetést, hanem tölteni a mentet állást. Ez ízig-vérig taktikára kihegyezett játék lesz (amit imádok
).
Szóval két teljesen eltérő koncepcióról van szó.
Ez egyébként látszik a grafikán is. A Haeg. világűrje inkább lehengerelni igyekszik a látványával, míg az IG3-ban minden objektumnak megvan a maga funkciója, amit maximálisan be is tölt (pl. ha rossz látószöget választasz, akkor "elvakít" a rendszer napja és nem látsz semmit a képernyőn, vagy a fényforrás irányának megfelelően a hajó egyik oldala teljes sötétségbe borul).
Ez a kijelentés ugyan meredek lesz (kizárólag a demó alapján ítélek), de az IG3 űrcsata felfogását leginkább a StarTrek uniververzumhoz érzem közelállónak. Ott (és itt) a vadászgépek csak asszisztencia szerepét töltik be, másodvonalbeli egységek. A csaták a nagy hajóegységek összecsapásakor dőlnek el. Ha tippelnem kellene, azt mondanám a készítők közül páran sokat játszottak a St:BridgeCommander-rel.
