Mondjuk mentségemre legyen mondva, hogy elképesztően hangulatos minden, így "gyalogszerrel" jártam be Ostagar-t is... Sőt, eldöntöttem, hogy mindig csak akkor fogok átváltani futásra a játékban ezentúl is, ha a helyzet azt kívánja meg adott esetben; mondjuk amikor egy haldokló katonát pillantok meg, akkor azért odafutok hozzá
Meg persze mindent meg is bámultam... félelmetes munkát végzett a Bioware, mert hiába elnagyolt a távoli táj, és gagyik önmagukban a közeli hegyeken ácsorgó fenyők, mégis, valahogy végtelenül hangulatos és organikus egészet képez a látványvilág. A "közeli" látvány - a romos Ostagar - pedig önmagában is szép, és legfőképpen ízléses. (Egyébként készülőben van egy nagy felbontású textúra mod, ha valaki keveselné a poligonszámot)
Emellett, akivel csak tudtam bő lére eresztve elbeszélgettem - persze ez alap vszg mindenkinél
- (néha vissza is olvastam a párbeszédet egy-egy részlet miatt), megálltam és végighallgattam az imát mondó, majd később kicsit arrébb áldomást osztó papnőt, a katonáknak a darkspawn-okról magyarázó hadnagyot, néhány egymással beszélgető katonát (variál a mondandójuk, ha vissza-visszatér az ember hozzájuk) stb....
Ezekkel - sok kicsi sokra megy alapon - összességében különben könnyedén elszáll az idő.
És ami számomra is félelmetes: mindez a "csigatempó" nem unalmas, nem hajt a "csináljuk meg a küldetést, törjünk előre" vágy, mert egyszerűen nagyon ott tudok lenni a karakterem bőrében, együtt tudok "élni vele", így pl. egyetlen beszélgetést sem töltöttem vissza, hogy lássam, esetleg mi lett volna ha...
Most lehet, hogy idiótának tűnök a fenti irományom alapján, de felvállalom
Nem vagyok különben alapból ennyire "kéjenc", de régen fogott meg így játék (bár pl. a Mass Effect világa is holt profi volt, és számomra üdítően hatott a sok fantasy játék után, de azért nekem a Dragon Age az igazi), így nem akarok rohanni vele, hanem ki akarom élvezni minden porcikáját, megbámulni minden épületét, meghallgatni minden szereplőjét, bejárni minden szegletét
Így kicsit "spájzolok is" a feelingből, mert szerintem jó darabig nem kapunk még egy ilyen fantasy crpg-t!
Egyetlen dolog ami nem tetszett eddig, azok a láthatatlan akadályok. Ha van egy 20 centis "szegély", ott már "elakad" a karakter, hiába járható a túlfelén lévő rész is (és csak egy méterrel odébb tud átkelni), és az adott területen kóborlás sem szabad, hanem "képzeletbeli" ösvényeken terelődünk. A vízbe pl. nem tudtam belelépni sem tudtam a vadonban. Ezen legközelebb illene túllépnie a Bioware-nek. Legalább az adott területen mozoghassunk teljesen "szabadon"...
Endure. In enduring, grow strong.
