Gondolom minden kínai rohant a mozikba annak örömére, hogy az ő országukat lepi el legutoljára a 8000m-es cunami

és az ő országukban valósul meg az emberiség utolsó lehetősége a túlélésre.
Én alapvetően szeretem a katasztrófafilmeket, sőt! Mondhatni az ilyen stílusú filmek a kedvenceim, de ez nagyon ótvar. Minden az utolsó pillanatig ki van centizve, még a jó öreg McClane is megirigyelné a főszereplők mákját, ráadásul akkora baromságokkal van tele a film, hogy sokszor lett volna kedvem.
A világ vezetői, pont akkor lesznek jó emberek, mikor a saját seggük mentésére is csak 15 percük van.
Az állatkínzók is megtalálhatják kedvenc jelenetüket a filmben, mikor vitték a zsiráfot meg az elefántot a Mount Everest tetejére, hát azon aztán tényleg szakadtam. Meg valószínű, hogy a mínusz 50 (tipp) fokban építenek ott bármit is. A legjobb, hogy a cunami is felmegy a hegytetőig, ez azért nem semmi.
Egy szó, mint száz, nagyon a látványra mentek és nagyon a világvége hangulatot akarták átadni a készítők, de sajnos minden értelmes embernek elsőre leesik, hogy itt csak a birak, mindenújnépszerűfilmetmegnézős rajcsávóknak akartak kedveskedni.
Aki nem fog nyugodtan élni, ha nem látja, az nézze meg, mindenki más inkább hagyja ki és nézze meg a Knowingot, amibe ugyan szintén bele lehet kötni, de ennek ellenére is izgalmasabb és persze Nicolas Cage fényévekkel jobban alakít, mint az itteni színészek.