Milyen hangulatos már, mikor kifogy a szűrő a légzőmaszkból, már szinte alig lát az ember valamit a lerakódó párától, és az egyre zihálóbbá váló levegővétel is kezd mindinkább frusztrálóvá válni, valahol a közelben felüvölt egy monszta, te meg csetlesz, botlasz, félőrült módjára keresgélsz valami hullát, akinél esetleg van némi elejtett szűrő, majd végre betalálsz egy épületbe, de lefelé persze nem világítasz, így nem veszed észre az egyik kamra bejáratánál a kifeszített kötelet, működésbe lép a rejtett csapda, és bang, halott vagy. 
Lacho calad! Drego morn!
