Engem megfogott, már csak azért is, mert fantasy-ben szerintem a világ másodlagos, sokkal fontosabb a történetvezetés és a karakterek. Lehet akármilyen kidolgozott a háttérvilág, függelékekben leírhatják a többezer éves történelmét, akkor is csak díszlet marad, és ha egy ilyen díszlet előtt érdektelen sztori és szereplők zajlanak, akkor itt ki is fúlt. Tulképpen ezért is szeretem jobban Martin stílusát Tolkien-énél (erről ment a vita), egyszerre modern, de valahogy mégis klasszikusan elegáns.
Nekem az Alexandra-kiadáshoz volt szerencsém, remélem, ők is ki fogják adni a 4. kötetet (csak ebben az országban menő az, ha egy kiadó félbeszakít egy sikertelen sorozatot), aztán már nem kell sokat várni a befejező részre sem. Go Martin.
„A tanítómesterem egy macska volt. Tőle tanultam meg a jelenben élni.”
