Csajozás!!!:) - csajok és pasik

Igazad van. Majd adja magát a helyzet, és azzal kell sáfárkodni.

Neked pedig jobbulást. Érdemileg nem tudom, hogy hozzá tudok-e szólni, viszont ajánlanám neked neumark blogjának egyik bejegyzését .

Mondok valami újat. Ezzel a "mi van ha" hozzállással értem el azt, hogy most ilyen szánalmasnak érzem magam. Ne törődj semmivel, ne gondolkodj ilyen hülyeségeken, tegyétek egymást boldoggá amíg lehet és ennyi. Ha az első alkalommal megteszem, amit kell, akkor sokkal tisztább lenne minden.

Ez megnyugtatott. Egy ideje elkezdett foglalkoztatni a téma, jöttek a "mivan, ha...?" kérdések. Ha egy szakra kerülünk akkor az a baj, lehetnek veszekedések, túl sokat vagyunk együtt (mondjuk ezt meg lehet oldani), de az is lehet, hogy nem, és csak jobb lesz.
Ha külön épületbe, vagyis szakra kerülünk, akkor meg az a baj: nem találkozunk, netán valamelyikünk kísértésbe esik...
Pedig nem szokásom előre tervezni, mert felesleges. Lehet hogy pár hét múlva szakítunk valamiért. De ez akkor is szöget ütött a fejembe.

Statisztikailag rossz az esélyed a kapcsolat megtartására, ha külön felsőoktatási intézménybe kerültök.

Még valamit, egy hölgyismerősöm azt mondta, ha mást választott, akkor sose voltam nála képben, azért ez valamelyest megnyugtat, de akkor is cseszi a csőröm.

ui.: eddig Ő az egyetlen nőnenű lény, aki a legnagyobb hibámat előnyként említette

Lehet sikerült kifognotok a véletleneket, de enyhe gyanú, hogy elég volt neki az a hosszú út.

Ő pszichológiára adta be először, én pedig közgázra. Így ha lejjebb viszik a pontokat, akkor mindketten az első helyre kerülünk be. Ez azért lenne jó, mert így nem lihegnénk folyton egymás nyakában (középiskolában osztálytársak voltunk, szal ott kijutott nekünk az efféle "egész nap együtt vagyunk" mókából). Mivel első kapcsolatom és most jön az egyetem, a mindenki által szajkózott nagy lehetőségek időszaka, nem akarom elszúrni, még ha ez az első, akkor se. Így a gólyatáborban nem baszunk ki egymással, mert akarva akaratlanul egy "ereszd el a hajam" buli lesz, én pedig nem jó szemmel nézem, amikor iszik, ugyanis kis mennyiségnél is már vicces kedvében van, aztán van hogy ellenem irányul. Egyetemen pedig majd tudunk találkozni, de mégse leszünk egymás nyakán, lesz egy kis szabadságunk.

Magamtól félek, hiszen nem tudom milyen lenne, ha megint egy helyre kerülnénk. Lehet betelne egyszer a pohár és én szakítanék, ezt pedig nem akarom.

Igazából rohadtul nem nagy történet, van hasonló ezer, annál is inkább mivel félig-meddig ilyen iwiwes sztori, de most már kezdi erősen furdalni az oldalamat.

Egy rádióműsorban voltam a vendége, elég jól telt, majd hazakísértem egy igen hosszú úton aminek során sokat beszélgettünk és mivel rossz buszra szálltunk hazafelé, így még vidékre is kikeveredtünk egy kicsit, szóval tényleg hosszú út volt. Tök egyidősek vagyunk és ennek tetejében kiderült, hogy még a földim is, tehát minden szempont kiválóan passzol. Nagyon szimpatikus és szerintem talán még én is az voltam neki, meg is adta a telefonszámát egyből amikor elkértem tőle. Azóta próbáltam vele párszor kapcsolatot teremteni, felhívtam hogy nincs-e kedve közösen hazautazni, az elmúlt időben pedig az említett közösségi portálon próbálok egy találkozót végre összehozni vele, de mindig kitér. Vizsgaidőszak eelején azért nem volt jó, mert hogy tanul és nincs ideje tologatni a dolgokat, úgyhogy közös megegyezéssel elhalasztottuk a dolgokat. Aztán most így a vége felé ráírtam, hogy otthon leszek pár napot, ha ráér akkor lehetne valami és a válasz az volt, hogy azon a napon utazott vissza a fővárosba munka miatt, amikor én hazamentem. Erre pár nap múlva felutaztam én is, mert amúgy is van még két abszolválandó vizsgám meg egy kis meló is be fog esni most hétvégén és ráírtam, hogy akkor esténként ráérek egészen vasárnapig utána viszont haza költözök. A válasz pedig az volt, hogy aznap utazott haza, amikor én felmentem Pestre mivelhogy ezen a héten csak ennyit dolgozott és nem fogjátok kitalálni, de vasárnap jön csak vissza. Na most még tettem egy próbát, hogy akkor én vasárnap este még pont ráérek, úgyhogy ha aznap tényleg visszajön, akkor valóban nem lehet elvi akadálya sem egy esti találkának. Most nagyon kíváncsi vagyok, hogy erre mi lesz vajon a válasz és majd értesítem is a topicot, ha végre visszaírt, de szerintetek nincs ennek az egésznek egy kicsit lerázás szaga?

Beny12: Nem értem, nem az a cél hogy egy szakra kerüljetek, hogy még ilyen szempontból is többet lehessetek együtt? Ráadásul ha lejjebb viszik a pontokat, az csak kedvezne ennek.

Babykiller: Ja igen, már látom. Nekem nem kell magyaráznod az érzést, az előző kapcsolatom ebbe ment tönkre. De utólag több mint fél év távlatából már annyira nem bánom, csak zavar. Neked viszont most még biztosan kurva szar, úgyhogy lelkierőt kívánok!