Mass Effect 2

Így egy végigjátszás után abszolút egyet kell veled értenem. A ME2 valóban akcíójáték inkább, ám ne felejtsük el, hogy az 1-ben sikerült megoldani RPG és tömény akció keverékét. Szóval nem veszett fejsze nyele. Kár, hogy nem készülnek hozzá unofficial modok, egy komolyabb rajongói csapat simán nekiállna...

rudasos: igen, a sötét hangulat és Shepard félillegalitása igencsak megdobta a játékvilágot!

Én megmondom őszintén, hogy nekem az első rész után a ME2 csalódás volt.
Az 1-ben rengeteg korszakalkotó megoldás volt ilyen-olyan minden játéknál megoldandó problémákra, míg a 2-ben visszatértek a régiekhez.
Az egyik nagy szívfájdalmam a játék folytonosságának megszakítása. Az 1-ben olyan megoldások voltak, hogy a töltések idején, ahol meg lehetett oldani mondjuk egy liftben utaztunk és híreket hallgathattunk közben. Ez nyilván elég unalmas volt, de még mindig jobb, mint a klasszikus töltőképernyős megoldás, amit a 2-ben visszahoztak. Ugyanilyen volt a Normandiára/ról való be/kiszállás. Folyamatosságot adott a játéknak, ami szerintem nagyszerű újítás volt a játékok történetében, erre a 2-ben visszaléptek.
A mékós kalandokat is rengetegen szidták, hogy unalmasak és egyhangúak. Ez részben valóban így volt, de az alapkoncepció jó volt, hogy bolygókat barangolhatunk be és kutathatunk át törmelékeket, rendellenességeket, lezuhant szondákat, stb.. Az tényleg gáz volt, hogy lényegében a textúrák cserélésén kívül minden bolygó ugyanolyan volt és az épületek is mindenhol 3-4 sablonból kerültek megvalósításra. Viszont én ebben a 2-től fejlődést vártam, erre előszedték a bolygószkennelést, ami dögunalmas és ha van elég nyersanyag semmi motivációt nem ad. Ráadásul egy nyomorult rendszer vizsgálása még fejlesztett hajó esetén is minimum 2 út oda-vissza a szondák miatt.
És akkor a legnagyobb hiányosság, amit már többen itt is felvetettek: az RPG elemek hiánya. Az első részben már zavaróan komplikáltak voltak a fegyver- és a karakterfejlesztések. Órákat lehetett csak azzal eltölteni, hogy a csapat felszerelésével és képességeivel babrálunk. Ehhez képest a 2-ben nincs semmi. Van többféle fegyver, de semmit nem tudunk róluk. Az 1-ben kihívás volt a kereskedelem és a tárgyak gyűjtése és stratégiát igényelt ahogy azt egy RPG-től el is várná az ember. A 2-ben semmiféle adat nincs a fegyverekről, páncélból is egyféle van. A boltokban lehet fejlesztéseket venni, de ezt egy ügyes játékos kb. a játék negyedére teljesen ki is használja.
A fegyverekbe már lőszer (vagy vmi olyasmi) kell ami csak arra volt jó, hogy belerakjanak egy idegesítő korlátozást a játékba. A karakterfejlődés is röhejesen gyér. Minden szint egyre több pontba kerül, ami megszakítja a folyamatos fejlődés lehetőségét. Az 1-ben sűrűn volt szintlépés és minden egyes pontot el lehetett egyenként költeni. És meg volt oldva, hogy egy képességnél csak minden 4. vagy 5. pont eredményezzen komolyabb változást, míg a többi csak kis dolgokon javított. Mégis azt az illúziót keltette, hogy karakterünk masszívan fejlődik. Ehhez képest a 2-ben gyakran több főküldetést sem elég elvégezni ahhoz, hogy elegendő pontot kapjunk a fejlesztésekhez, addig meg csak egy helyben toporog a karakterünk.
Aztán ott van a térkép. Az 1-ben egyszerű volt, néhány jelmagyarázattal. Magyarul olyan volt, mint egy térkép és megvolt kicsiben is a sarokban, igen jól használható volt. A 2-ben már csak a teljes képernyős változat érhető el, illetve néha a kicsi, de akkor is csak gombnyomásra. A nagy térkép pedig egy túlcicomázott, leginkább használhatatlan dolog, amin alig lehet kiigazodni (noha ez lenne a fő célja).
Aztán a mékós bolygófelfedezés kiírásának újabb kellemetlen velejárója, hogy alig van mellékküldetés és felfedezési lehetőség. Az 1-ben azért szinte minden rendszerben volt egy bolygó, ahova leszállhattunk és azon 1-1 épület ahol érdekességek voltak elrejtve vagy jó kis harc várt. Ez a 2-ben nagyon kis számban érhető el.
A főküldetések a 2-ben leginkább a dossziékra és a lojalitásküldetésekre korlátozódik, ami elég sablonos. És annak ellenére, hogy sokan a 2 elkezdésekor ébredtek az EPIC-érzésre, azért ha valaki rendesen kijátszotta az 1-et, érzékelte, hogy a 2 korántsem olyan mély. A galaxis világában nem lehet igazán elmélyedni. Nem lehet hosszú órákat barangolni a Fellegvárban, visszatérni minden bolygóra egy jobb képességű karival visszatérni és kiaknázni a lehetőségeket, stb.. A mellékküldetések sem annyira részletesek összességében, mint az 1-ben. Emellett csak néhány olyan bolygó van ahova mindig el lehet menni, a többi az ott végzett küldetések után inaktívvá válik. Lényegében pont az 1-nél kellett volna biztosítani az utólagos játékfolytatást, mert ott lett volna értelme. Például az összes jelvényt, anyagokat össze lehetett volna gyűjteni utólag. Ez a 2-ben szinte értelmetlen. Van néhány mellékküldetés, de igazából a DLC-k miatt éri meg a főküldetés után is folytatni.
Ami a 2 mellett szól (természetesen a grafikától és a karakterábrázolástól, MI-től eltekintve, amik alapvetően javulnak az idők során, ezért kár velük foglalkozni) a minijátékok. Ha ezek a 2-ben nem is annyira reálisak, mint mondjuk a Fallout 3-ban, de lényegesen változatosabbak és találóbbak, mint az 1-ben.
Hát nagyjából ennyit a két rész összehasonlításáról. Remélem nem hagytam ki semmit, igyekeztem mindent rendszerezni. Persze nyilván van aki nem így gondolja és a 2 jött be neki jobban (elsősorban azok, akik azzal játszottak először), ez csak szubjektív leírás.