A Róma 10/10 -es remekéhez nem ér fel, de az első évad második felével és a második évaddal igencsak megközelíti. A színészek egyre jobban belejöttek és azonosultak a szerepükkel. Olykor a mellékszereplők is remekelnek, ezek közül kiemelkedik a német-római császári nagykövet vagy Fisher püspök.
Sam Neil, a nyolc Oscar-díjra jelölt Peter O'Toole -utóbbi, mint vendégszereplő- csak a sorozat amúgy is remek gárdáját erősítik.
Külön öröm, hogy tudtommal Michael Hirst írta az egész sorozatot, ez előnyére válik. Más sorozatoknál is örömmel venném, ha a nem egy írócsapat, hanem egy konkrét személy lenne megbízva az írással, még akkor is, ha másik is adnak ötleteket.
Igencsak előnyére vált a sorozatnak. Az igaz, hogy ez teljesen más típus, történelmi-dráma sorozat révén, mint az epizodikus felépítésűek vagy a konkrét történeti szálát végigvivőek esetében, de érezni, hogy az író otthonosan mozog "saját" világában.
Természetesen, mint minden képernyőre és/vagy vászonra vitt történelmi film esetében erősen fenntartásokkal kell kezelni, a módosítások okán, ez nemcsak konkrét történelmi eseményekre gondolok, hanem olyan öltözékekre, párbeszédekre, attitűdökre, amik nem voltak jellemzőek a korra, eképpen mondhatóak anakronisztikusnak.
A sorozatban helyet kap a szex
naturalisztikus, szenvedélyes ábrázolása, de ez nem meglepő, hisz a egyik készítője az amerikai Showtime kábeltelevízió, akinek sorozati jelentős részében szerepet a kendőzetlen szexualitás, pl. a Californication esetében.
Azonban a módosítások olykor egy film/sorozat előnyére válhatnak, ahogy ez a Róma fiktív vonalának esetében is megtörtént.
Az író elérte azt, hogy az ember azokat a főbb szereplőket kedvelje meg, akik áldozatul esnek VIII. Henrik hibás döntéseinek, ilyen személyek pl. Woolsey bíboros, Morus Tamás -az "eretnek" égetés ellenére-, Aragóniai Katalin és közös lányuk, Mária, Fisher püspök, ellenben, akik ármánnyal jutottak a király közelébe, pl. a Boleyn család, Thomas Cromwell többnyire negatív színben jelennek meg.
Ahogy a haladunk előre, "értelemszerűen" hullanak az emberek VIII. Henrik körül, és a most látott hetedik rész csúcspontja Aragóniai Katalin
halála, amit nem negédesen, de szívszorítóan sikerült megalkotniuk.
Ami negatívumként hozható fel a sorozatnak:
Mivel VIII. Henrik egész életét felöleli, olykor elveszünk az intrikák szálaiban, a nemesek, grófok soraiban és a nemzetközi politikában, a viszonyok változásában. A király életére fókuszálva a hozzá közel állókon, és a háta mögött ellene vagy mellette szervezkedő alakok számtalan alakján keresztül próbálhatjuk megérteni VIII. Henrik ellentmondásos, de színes, összetett személyiségét.
Eme negatívumot maga Jonathan Rhys Meyers, a VIII. Henriket alakító színész oldja fel, aki remekül jeleni meg a király érzelmi hullámzásait, valamint sodródását, tehetetlenségét ama erőkkel szemben, amiket maga nem képes felismerni.
Úgyhogy eleddig elégedett vagyok a sorozattal, több ilyen készülhetne. Tudtommal tervbe vették a The Borgias c. sorozatot, így VI. Sándor, és fia Ceasere véres múltja érdekes lehetőséget nyújt eme ellentmondásos család bemutatására.
