Milyen könyvet olvastok mostanában?

Nézd, nézd, igazad adok Neked. Nem fikázni akartam, csak felvázolni a szitut, hogy az egész világon valszeg én vagyok az egyetlen ember, akinek ugyan bejönnek a DragonLance-könyvek (a szerepjátékot nem ismerem, csak Vampire-t nyomtam régen), és ennek ellenére mégsem tudtam megbarátkozni a Krónikákkal. Nem neveztem rossznak, because nem is lehet egzakt véleményem erről a trilógiáról, pont amiatt, mert végig sem olvastam. Írtam, hogy össz-vissz két dolog zavart, de az nagyon: egyrészről már az első fejezetben gyakást kapunk, anélkül, hogy a szereplőkkel "ismerkednénk", másrészről ott van a nagyon-nagyon rossz fordítás; talán ezutóbbi miatt is tervezgetem már évek óta, hogy beszerzem a könyveket angolul, és saját magam szótárazgatom ki. Fogalmazzunk tehát úgy, hogy nem tudok okosan nyilatkozni Krónikák-ügyben, mert nem alakítottam ki vele komoly kapcsolatot, de ha tényleg ennyien mondják, hogy cool, rulez etc., egy nap tényleg neki kell állnom - szigorúan angolul.

Másik félreértés: hiába szeretem én Martin-t, Feist-et, Wurtz-ot, attól még nekem is ugyanúgy szükségem van könnyedebb, kevésbé epikus, de mégis jól megírt light-fantasyk-re. Nem várok Hemingway-t vagy Dosztojevszkij-t olyan művektől, amiben elfek, törpék, sárkányok szerepelnek, de sokszor mégis öröm ilyeneket olvasni.

Találkozások: a Rokon Lelkek nekem is a kedvencem a sorozatból, de szerettem az azt követő 2 részt is (még a sokak által szidott Sötét Szívet is). Egyedül a 4. résszel, Sturm kalandjaival nem tudtam megbarátkozni.

Mégvalami: hogy még egy kicsit tovább védjem magam, 9 évvel ezelőtt én nyitottam ezen a fórumon a DragonLance-topicot. Pár éve bezárattam a moderátorokkal (néhány barom teleflood-olta), de ugyanígy bármikor kinyittathatom, ha gondolod. Mondjuk nem értem, hova tűnt a hozzászólások 50%-a (különösen SShark irományaiért kár), bezzeg a 14 éves koromban írt ősbaromságaim megmaradtak. Pfuej.

„A tanítómesterem egy macska volt. Tőle tanultam meg a jelenben élni.”

Nem értek egyet.

A Krónikák messze az egyik legjobb fantasy-trilógia, amit olvastam. Persze nem ér a SoIaF sorozat nyomába, de időnként már-már megközelíti. Karakterábrázolásban természetesen nem megy Martin-i mélységekbe, de két karakterrel igen: ez Félelf Tanis és Raistlin.

Ennek két a karakternek képesek bemutatni a legjobban a lelki vívódásait, és főként rájuk is fókuszálnak e téren.

A Találkozások sorozatot én is kedvelem, különösen a Rokonlelkeket (viszont a Sötét szív messze nem képes Kitiara valódi énjét valóságosan bemutatni), viszont a többi sorozatról már eltér a véleményem. Igaz, csak kettő van meg (A Nyári Tűzhöz kapcsolódó, illetve a Harcosok), de többel nem is próbálkoztam (Hősök, Papkirály - ezt azért nem olvastam, mert amit Papkirályról tudni kell, bőven benne van a Legendákban). Egyik sem ér fel Margaret Weis és Tracy Ray Hickman magasságában - természetesen ez a magánvéleményem.

Egyedül tőlük a Lelkek háborúja trilógiát nem vállaltam be - igazából a Nyári Tüzet nem teljesen, de azért majdnem tökéletes "világlezárásnak" tekintem.

Az új sorozat pedig azért érdekes, mert számos olyan történetet ír le, amit Krónikákban nem meséltek el. Azaz pl. jelen könyvben Kharas Pörölyének megtalálását olvashatjuk - ennek átadásával kezdődik a Téli éj. A második kötet pl. Kitiara útját és a Jégfal eseményeit meséli el -ez a Téli éjben csak egy vers volt. Szóval ez a trilógia igazából kibővíti az eredetit.

A fülszövegek, ha "bénák"... Azt is vedd figyelembe, hogy a Krónikák és maga a Dárda Hősei azon típusú fantasy sorába tartoznak, melyek részben "epikusak", amiben egy csapat a világ megmentéséért küzd - számos más ilyen akad.

Vagy vegyünk egy másik példát - Frank Herbert Dűne sagáját. Herbert szintén a kiváló és minőségi sci-fi írók közé tartozik, és aki nem ismeri, hogy ő is ott van Asimovval, Lemmel, Clarke-al, Dickkel stb. sci-fi írók phanteonjában, a fülszövegek alapján elbizonytalanodhat.

Visszatérve az epikussága, az ún. high fantasy is ide sorolható, csak sokkal szerteágazóbb, mélyebb tartalommal bír, a legtöbb esetben filozófiai és erkölcsi mondanivalóval is bírnak. Egy DL-től, egy FR-től ne várj Martin, Jordan, Goodkind és Erikson, vagy akár Hobb, Gemmel által megvalósított mélységet. Ettől még lehetnek minőségiek, de a csalódást ki lehet kerülni, ha az ember tudja, hogy ezek az AD&D-n játékvilágokban írt könyvek.

Ettől függetlenül a DL-ben szerintem vitathatatlanul -és nemcsak azért, mert világteremtől- Weis-Hickman Krónikái, Legendái és az utolsó két kötet (ami a Második generáció és Nyári Tűzhöz) az etalon a legtöbb ember számára. Ez még nem jelenti azt, hogy más könyvek ne lennének nagyon jók, azonban olvasgatva a fórumokat annak idején, úgy vettem észre a legtöbb embernek az a véleménye, hogy kevesen érnek Weis-Hickman "nyomába".

Az, hogy te véleményed eltér, a ritka kivételek egyike.

Ezzel gondban lennék vásárlás előtt. DragonLance-könyvekkel kezdtem anno az irodalommal való ismerkedést, a mai napig szeretem őket, na de ott van az alapmű, a DL-könyvek Bibliája: a Krónikák, amivel csak pár évvel később próbálkoztam be. Sajnálom a bűnöm, de egyszerűen nem tudtam kiolvasni, hiába a jó világ és a jó karakterek, ha minden oldal a gyakásról szól (nyilván később akad majd más is a történetben, de odáig nem jutottam el). Sehogy sem tudtam megbarátkozni ezzel, és a fordítás is szinte olvashatatlanná tette a szöveget.
Ellenben ott van a Találkozások sorozat, ami a szívem csücskét képezi (az utolsó kötetét leszámítva). Vicces, hogy a Krónikák előzményét ismerem, a többit kevésbé.
Ez a linkelt alany megintcsak érdekes, bár itt is becsúszik 1-2 "de". Tudom, üzletpolitika meg minden, de nem tetszik, hogy nincsenek önálló DL-könyvek, csak sorozatok. Aztán a fülszöveget olvasva a történet izgi, Tanis és Kova jó arc, csak ne lenne benne már megint ez az "egész emberiség sorsa múlik rajta"-szöszmösz. Mondjuk Kleinheincz Csilla fordításait szeretem. Ha végeztél vele, pár sort légyszi.

Amúgy senki nem fogja elhinni, mivel kínzom mostanság magam: rácz zsuzsa - állítsátok meg terézanyut! Direkt a kisbetű, és a vastagított szöveg mellőzése, annyira nem ér semmit ez a szemét. Szinte minden oldala felbasz agyilag, nem értem, hogy lehet ENNYIRE ostoba valaki??! (És ez most mind a főhősnőre, mint az írótyúkra vonatkozik.) Az "ostoba" szó talán nem is lenne a legjobb, mert főhősnőnk szerintem szabályosan fogyatékos, olyannyira nincs képe a valóságról. SEMMI értékelhető nincs ebben a hulladékban, és ritka szégyen, hogy ezt a könyvet kiadták, csak, mert ez a rácz zsuzsa (aki nem mellesleg bevallottan feminista, és naná, hogy ez a "regényében" is visszatükröződik) x évig a rádióban dolgozott, riporterkedett, vagyis kapcsolatai voltak. A tehetséges, de amatőr magyar írók könyveibe meg ma már bele sem olvasnak a kiadók. Valakinek itt (is) rendet kéne tennie.
Még annyit, hogy ez a könyv tényleg annyira, de annyira szar, hogy már blogbejegyzésen is gondolkoztam, ahol oldalakon keresztül szapulhatom, full explicit szövegkörnyezetben. Twilight? Annak legalább története volt. Amúgy ezt az egészet amolyan "tananyagként" használom: ebben a fosban minden benne van, amit egy könyvbe nem szabad beleírni. És aki csak egy kicsit is foglalkozik/foglalkozott az írással, annak nagyot fog ugrani felfelé az önbizalma, hogy márpedig ő mennyivel jobban ír. És bárki is legyen az illető, igaza lesz.
Amolyan nyugtatóként lekaptam a netről Kafka "Az átváltozás" c. híres novelláját is. Kell a művelődés, és egy ilyen szerzőnek kíváncsi vagyok a művészetére. Remélem, nem fogok csalódni.

„A tanítómesterem egy macska volt. Tőle tanultam meg a jelenben élni.”

Meghozták Weis-Hickman A törpetárnák sárkányait.