Amitől behidaltam... nehéz elmondani, mert régebben olvastam, és inkább az érzésre emlékszem, ami megmaradt bennem.
De egyrészt megragadott, hogy 1931-ben írta (tehát Gattaca-előérzete volt inkább
), és ily módon volt benne - szerintem akaratlanul, mert azt a motívumot talán csak egy ütős példának szánta, és a gépiesedés/termelés hatékonyság mindenhatóságának a "mindenre" való rátelepedését próbálta érzékeltetni - valami nagyon durva előrelátás/előérzet.
Másrészt félelmetes erővel érzékelteti az ott leírtak példáján keresztül az egész elgépiesedő/elembertelenedő világot, ahol mindent a rideg logika és a praktikus szükségszerűség határoz meg, s ahol a minél hatékonyabb működés áll a célkeresztben minden mást a másodlagos fontosság kategóriájába hátralökve, beleérte az emberi kapcsolatokat is. Én igazából ama fejezet "hideg logikáján" és láttató erején hidaltam be.
Endure. In enduring, grow strong.
