Már rég nem kellene, hogy érdekeljen, mi történik vele. De mégis "szétb*sz az ideg". Jópofizik velem, meg próbálna beszélgetni ha véletlenül egymás mellé kerülünk. Hát én meg jó keresztény módjára nem küldöm el a búsba, hanem válaszolok, bár volt hogy meglátszott a viszolygás rajtam. Átvert, áltatott, megalázott, és megkérdezi, hogy mi újság?
Aztán itt van ez is... Megint csak azt mondom, hogy ez nem rám tartozik, meg mit foglalkozom vele. De beszélnek itt a jó kereszténységről, meg Istené az életük stb. Én is vallásos vagyok, próbálok a tökéletes keresztény lét felé törekedni, még ha az lehetetlen is. De ne mondja nekem senki, hogy Ők jó keresztények, mert nem azok. Épp hazafelé bandukoltam az állomásról, mikor eszembe jutott, hogy már a kapcsolatuk bűnben született, hiszen mikor elkezdték, akkor mi még "jártunk". Azt hiszem a 10. parancsolatot kilőtték, melynek lényege valami olyasmi, hogy ne kívánd felebarátod jószágát, tulajdonát, nejét, semmit ami a felebarátodé. Nem volt se a nejem, se a tulajdonom, de összetartoztunk még akkor.
Itt van az eljegyzés. Exem szülei eltiltották őt, mert nem tetszik nekik ez az egész. Tehát otthon elvileg úgy tudják, hogy szakítottak. Eljegyzésről még nem tudnak. 5. parancsolat: "Tiszteld apádat, és anyádat!". Persze... hazudj nekik, ne fogadd meg intésüket. Korrekt kis keresztények vagytok ti.
A kezdeti Isten-imádat átcsapott szopás utáni bűnmegvalló imádkozásba (szó szerint, gólyatáborban mesélte seggrészegen). Arról van itt szó, hogy két bolond (mert a srác se 100-as) egymásra talált, és nulla alappal, meggondolatlanul történt egy eljegyzés, plusz amilyen önfejűnek ismertem meg exemet, ebből lazán házasság lesz, mert ugyebár minden vágya egy pap férj.
Persze most bűnt bűnre halmoztam, mert ítéletet mondtam emberek fölött. Evidens, hogy nem vagyok jó keresztény. Viszont nem vagyok olyan gerinctelen, hogy a saját malmomra hajtsam a vizet. 1 hónapig titkolta azt a durva megcsalást, és "szánalomból" megtett nekem mindent, hogy még egy kicsit jól érezzem magam. Rohadtul undorítónak tartom az ilyen viselkedést. Nekem ne áldozza fel magát, nem 2 hétig, nem 1 hónapig akartam hogy jó legyen, hanem mindig... Ha akkor elmondja a nyaram is jobban telt volna, gólyatáborig még talán ki is hevertem volna... De nem. Hülye voltam, naiv, és papucs. Ezt nem kellett volna 2 és fél évig húzni. 8 hónap után már elérkezett az ideje, hogy véget vessek neki... Béna zöldfülű.