Egyebkent mindez visszafele is mukodik: habar kulturankban azt a ferfit, aki tonnanyi lany visz agyba, nem himkurvanak, hanem macsonak nevezik, szamos esetben, meg hoszu kapcsolatnal is, az adott lanyt idegesitheti a tudat, hogy a kedvese oelotte bizony-bizony, szakavatott barlangasz volt, es finoman fogalmazva is tekintelyes mennyisegu barlangot terkepezett fel. Es, bar csak ot szereti, a lanyban neha ott lehet/volt a gondolat, hogy kedves parjarol nehezen mintaznak meg a szuzies eletu szerzetes szobrat.
Mindez persze fugg habitustol is, en peldaul gyakorlatilag nem ismerem a feltekenyseg fogalmat, ti nem latom ertelmet; fo a maximalis bizalom, es nem szabad gorcsolni ilyesmin (jo, nyilvan nem arrol van szo, hogy vidaman szemlelodjunk mikor eletunk parja lelkesen tapperol egy ferfit egy partin, vagy eppen az ot, de ha valaki nem ad ra okot, akkor a semmi miatt minek aggodjunk? Na persze tudom, sokan, foleg nok, mesteri szinten uzik ezt, hogy az abszolut semmi miatt is halalra aggodjak magukat, es feltekenyek, mert csak, es na, es raernek
Az biztos is, hogy ha valaki erre hajlamos, ezen elkezd filozni, az tobbe-kevesbe mergezi a kapcsolatot, hogy akkor ruhat vasarolni ment, de tenyleg, es tenyleg a baratnoivel, es miert nem hiv mar fel telefonon, es minek mosolygott arra a sracra, es minek beszelgetett vele annyit, es minek irt emilt egy masik neki, a masik meg miert beszelgetett olyan kedvesen es hosszan azzal a lannyal...ala is irom, ebbe biztosan konnyu belekattanni, ha valaki fogekony ra. Eppen ezert ilyesmire alapallapotban teljesen folosleges ragondolni is, minek. Csakhat ugye, konnyu ezt mondani, mert a gondolat...)
