Káptalanházban újra feltűnik ez a gondolat. Emlékeztem rá, és kikerestem az "első felbukkanását". Főleg, hogy már első olvasásra is nagyon megfogott anno... az igazsága.
Egyébként - szerintem - nagyon szervesen kapcsolódik a "közös idézetünkhöz" is.
Ismerem az őseim gonoszságát, mert én vagyok ők. Az egyensúly rendkívül kényes. Tudom, hogy közületek, akik ezeket a szavakat olvassák, kevesen gondoltak valaha is így az elődeikre. Sosem jutott eszetekbe, hogy elődeitek túlélők voltak, hogy a túlélés esetenként már önmagában is véres döntéseket követelhet, olyan önkényes brutalitást, amelynek visszaszorításán a civilizált emberiség oly keményen dolgozik. Milyen árat fogtok fizetni ezért az igyekezetért? Hajlandóak lennétek elfogadni saját pusztulásotokat?