azért tegnap még ráírtam, hogy nem azért van ez, mert nem akarok vele beszélni vagy büntetni akarom, csak egyszerűen nem tudok semmit, és ezért inkább péntekig én nem keresem, de nyugodtan szóljon, ha beszélni akar velem. erre egy közös ismerősünk (neki legjobb barátnője, meg én is nagyon jóban vagyok vele) írta, hogy inkább próbáljam keresni, hívjam, nem kell sokat dumálni, csak mégis, napi 5-10 perc, csak ne a szakítás témát erőltessem, hanem csak úgy dumáljunk.
mondom rendben, akkor ma hívom, hát kétszer csörgettem percekig, nem vette fel, nézem fenn van cseten, akkor ráírok (de ha otthon van, telóját mér nem veszi fel?), hogy mi van, mondja nem nézte, ennyi. elmondtam, hogy hülyeség volt a tegnapi szöveg, hogy inkább nem keresem péntekig, erre annyit mondott, hogy szerinte is furcsa volt, de aztán akármit próbáltam írni, nem írt semmit, és végül annyi volt, hogy mennie kell, és elköszönt. semmi érdemleges válasz, semmi hogy majd még beszélünk...
If I look back I am lost
