végére értem a játéknak én is. Pár gondolatban összefoglalom a véleményemet spoiler nélkül.
Először is egyáltalán nem lett túl könnyű a játékmenet; én nehéz fokozaton játszottam, és a sok csata komoly kihívás volt. Nem is tudom elképzelni, hogy egy-egy főellenséget hogy lehet brutálon leverni. (Egyébként ezért 40 órára nőtt a végigjátszási időm.)
Egyrészt ez pozitív, másrészt viszont pár dolog nagyon zavart a harccal kapcsolatban:
-A felső, távolni nézet hiánya borzasztó volt. Mászkálni a városban jól lehetett, de a taktikus harcoknál, főleg belső tereken nagyon hiányzott. Nem látom az értelmét, hogy kivették a távolni nézetet, a motor gondolom megvolt hozzá. Nagy mínusz.
-Hullámba érkező ellenfelek sokszor teljesen feleslegessé tették a taktikázást. Az összecsapások nagy része úgy nézett ki, hogy az első hullámot szépen, hadrendbe állva lenyomtam, utána meg ment a menekülés a varázsló(k)val, mint az őrült, mert megjelent a hátuk mögött 3-4 ellenfél.
-Egy-egy bossfight néha unalmassá tudott válni. Volt olyan, hogy 20 perce ütöttem az ellent, és kb. 25% fogyott az életerejéből. Pl: az ACT II vége 1 vs 1, azt hittem, hogy megőszülök (harcossal).
-A varázslatok és képességek megütik az első rész szintjét, de nagyon hiányoltam a varázslat kombinációkat, amiket nagyon szerettem az Origins-ben (évszázad vihara, kővé változtatás és stonefist, stb.)
-A helyszínekről már sokan írtak, és én is csak megerősíteném, hogy egy idő után nagyon egyhangúak. Sőt, a belső terek kifejezetten unalmasak, és minden barlang, ház, stb ugyanaz. A külső helyszínek viszont szépek, bár messze nem olyan hanglatosak, mint pl: a High Dragonos templom az Originsben.
-Nekem alapvetően tetszettek a társak, nagyon jók voltak a szövegeik, különösen Isabele-é. Mondjuk azzal, hogy csak bizonyos esetben beszélhetünk velük, nem kerültek olyan közel hozzám, mint az első részban a csapattagok. Meg egy Morrigan kaliber azért hiányzott..
-Először idegenkedtem tőle, de alapvetően tetszett a történetvezetés, illetve annak "hétköznapisága". Sokkal láthatóbb ívet formál, mint az Origins-beli, mondjuk ez annak tudható be, hogy három (+1) jól elhatárolható időszakra vonatkozik. Nem olyan heroikus, de nincs is ezzel baj. Viszont hiányzott egy bővebb epilógus a szereplőkről, illetve lehet volna jóval több utalás az első része, mert amik voltak, talán a leghangulatosabb részei voltak a játéknak.
-Ami viszont nagyon tetszett, a Kunárik kidolgozása. Míg az első részben csak nagyra nőtt fekete emberek, itt tényleg külön faj, félelmetes külsővel. Ellenben nekem nem tetszettek az elfek és a darkspawnok.
Összeségében, mint a legtöbbetek, kettős érzéssel álltam fel a játék befejezése után. Egyrészt, önmagában nézve egy nagyon jó kaland-akció-rpg. Magával ragad a hangulata, megvan a "na még egy küldetést megcsinálok, aztén tényleg kikapcsolom" érzés. Ilyen szempontból mindenkinek ajánlom. Ha viszont arra gondolok, hogy ez a játék lehetett volna az DA
rigins teljes értékű foltatása, mint a Baldur's Gate-nek volt a BG2, akkor kiábrándító az eredmény. Véleményem szerint a DA sokkal jobb játék, mint a DA 2. Reméljük a visszajelzések alapján a 3-ik részben visszatérnek az alkotók a gyökerekhez. Mert abban biztos vagyok, hogy még nem fejeződött be a történet, és nagyon nagy lehetőségek vannak benne.
