A csőjáték előnyének mondhat "izgalmas scriptelt jeleneteket" leváltja a lehetőségek növekedése, nem csak a sárgaköves utat lehet követni, hogy megcsinálj egy küldetést, hanem mondhatni szabad kezet ad a játék a küldetések végrehajtására.
Ugyanez a Crysis 1-2 esetében is elmondható: az első rész relatíve szabad területtel rendelkezik, ezáltal növelve a lehetőségeket (nem is beszélve a dzsungelről, mint hangulatelem), a második rész noha tartalmaz 1-2 izgalmasabb scriptelt jelenetet, de cserébe eldobja a szabadságot, és csőjátékká alakul. Részemről szívesebben játszom újra az első részt, mint a másodikat, a környezet, és a "sandboxosabb" stílus miatt is.
Türelem szép erény, kivéve ha az alagút végén közeledik a fény!
részben igazad van, viszont részben marhára elfogult vagy. úgy mint a Crysis első részével, az Arma meg az OFP sorozattal szemben is. elég marginális téma az utóbbi két cím, elég vékony réteget vonz ez a katonai szimuláció, de igazából mindegy is, a lényeg a következő:
"Nekem meg tetszett, meg még elég sok embernek, aki tudott szakítani a csőefpéeses beidegződéssel" - ezt írtad a FarCry 2-re. nos, ha az a szabad FPS, hogy kapsz egy iksz négyzetkilóméteres területet, ahol gyakorlatilag fákon meg bokrokon kívül semmi nincs, csak fűbe rejtett gyémántos bőröndök (!!!), a küldetések meg annyibol állnak, hogy gyere ide, aztán menj a pálya másik felébe a buta dzsippeddel, vagy egy SUV-vel, közben győzd le az életedre törő bennszülötteket, majd odaérve lőj le pár embert, akkor köszönöm, nem kérek belőle. mindez egy-két küldetésig még oké lenne, de hogy a játékidő 90%-át az tegye ki, hogy autóba be, zötykölődés, autóból ki mert a semmiből ottermett egy dzsipp megtömve bennszülöttekkel, lelőni őket, majd autóba be és így tovább, az már rohadt gáz. és ezzel szerintem rajtad kívül mindenki így van.
