Csajozás!!!:) - csajok és pasik

Nos, ez sosem könnyű, én is jártam, járok hasonló cipőben, tehát át tudom érezni, hogy mit érzel. És ilyenkor olyan könnyen mondja az ember azt, hogy nehéz megtalálni az a lányt/hölgyet, épp abban az időben/"helyen", hogy mindkét fél a másikat akarja.

És tényleg nem könnyű olyan személyt találni, akivel hmmm.... nemcsak azt érzed, hogy egy "barátnő" -értsd: hogy "legyen valakim"-, hanem érzel mögötte valami többet is (itt emberi tulajdonságokra, jellemre gondolok). Ez utóbbi főleg akkor nehéz, ha már ismered valamelyest és "csak barát" kategóriába kerülsz...

Szóval a kérdésedre nincs válasz, mert mindenki ezt teszi fel csalódás esetén... Egy volt kolléganőm kérdezett egyszer a csalódásokról, annak gyökeréről, írtam rá egy hosszabb gondolatsort, ha érdekel, elküldöm PM-ben.

Egy jóbarátommal -óvodás korom óta!- épp hétvégén voltunk egy szórakozóhelyen, ahol ott volt az a lány, akivel megismerkedett volna, de csalódás volt (aminek részleteibe a bizalom okán nem megyek bele).

Nála is, ahogy nálad is, még semmi komoly, tehát könnyebb túllépni rajta.

Egyetlen "hátránya", amit nálad is érzek, hogy egy újabb rovás került fel a negatív oldal/mérleg "számlájára"/"serpenyőjébe".

Nos, ez sosem könnyű - ahogy az elején mondtam. Ez érzésekkel-gondolatokkal meg amúgy is nehéz "harcolni", szembenézni, bárki bármit mond itt vagy máshol.

Annyit lehet még megjegyezni, hogy igazából komolyabb ígéret sehol nem hangzott el, senki részéről - így igazából nem vesztettél mást, csak az illúziódat és reményeidet, amelyeket te magad első szám első személyben magad ébresztettél fel és alkottál meg önmagad számára.

S igazából ezt a lányon sem lehet számon kérni. Manapság annyian mondják, hogy keressük meg egymást fészen, iwiwen, és ezeknek igazából nincs mélyebb érzelmi (vagy akár jelzésértékű -bár ennek lehetnek ellenpéldái-) jelentősége

Ennyit tudok neked mondani.

Igen, ez az egy tény vigasztal, hogyha ilyen inkorrekt a viselkedése, akkor később is ilyen lett volna és teszem azt, ha nem most, hanem pár hónap járás után dob el egyik napról a másikra, abba lelkileg teljesen kikészültem volna. Így meg sokkal könnyebben tovább lépek... Csak akkor is bánt a dolog, mert megint beleéltem magam valamibe, és megint csalódnom kellett...

Bejelölést, levelet pedig egyértelműen észrevette, ez sztem nem is kérdés. Pár napig még bizakodtam, hogy vmiért nem tud belépni, de a profilképének változása, ismerős szám növekedése miatt ez már egyértelműen megdőlt.

Az zavar csak tényleg, hogy miért van az, hogy vki alszik rá egyet és homlokegyenest meggondolja magát. Nem volt alkoholos állapotban sem, hogy meggondolatlanul ígérkezett volna, én annál inkább (sajnos), de ha ez zavarta volna, akkor ott helyben elhajt (más srácot is láttam rá előttem nyomulni, ráadásul nálam sokkal férfiasabb, macsóbb kinézetűt, azt pár perc alatt lekoptatta magáról).
Lehet, hogy csak arra kellettem neki, hogy vki elkísérje a szállására buli után, mert ő annyira nem ismeri Pestet... De ha meg ez van, akkor nem fogja búcsúzáskor azt mondani, hogy jelöljem fészen és pláne nem adja meg a számát (igaz, rosszul...), szal én ezt tényleg nem értem. (Esetleg még lehet, hogy a barátnője beszélte le rólam, hogy ugyan már, biztos velem akar járni? Hazakíséréskor ő is velünk jött és ő elég kurvás típusnak jött le ilyen téren, akivel ő kavart a buliban, elég lenézően beszélt róla utólag. Egy hülye barátnő meg ugye képes meggyőzni bárkit a faszságairól...)

Mivel máshogy nem tudom felvenni vele a kapcsolatot, max. annyi marad, hogy ha legközelebb is látnám buliba (csekély az esélye), akkor kérdőre vonom, mert élőben nem tud kibújni a válasz alól, de ez meg már olyan szánalmas lenne az előzmények után...

Az az igazi bajom, hogy ki tudja, mikor találok olyan lányt legközelebb, akinél azt érzem, hogy tudnám szeretni és hosszabb távon is elképzelni vele (baromi kevesen tudnak megfogni így és neki sikerült az alatt a pár óra alatt...). Miért van mindig az, hogy akinek én kellenék, az engem nem fog meg annyira, aki pedig nekem kellene, azt pedig én nem?

"évtizedeken át a légkörbe mérget vetettek, ezért lett különösen fontos, hogy értéket teremts"

Szerintem ennyire (censored) világot élünk...

Pesszimizmust félre!

Nem hinném, hogy veled van a baj. Sőt, egyáltalán nem. Korrekt voltál, tartottad magad az ígért szóhoz, bejelölted fészen, visszahívtad, azaz nem a Joey effektust-alkalmaztad a Jóbarátokból.

Nem tudok mit mondani, csak annyit, bár ez nem vigasz, mivel érzelmileg még nem bonyolódtál bele annyira, hisz csak most találkoztál vele, így könnyebb lesz túllépni ezen a csalódáson.

__________

[Zárójelesen: nem hinném, hogy nem vette észre a bejelölést, a levelet. Elvileg ő kért meg...]

Szerkesztés:

Ne foglalkozz vele, ennyit tudok csak mondani. Azért kíváncsi vagyok, nagy sokára mit válaszol, milyen szabadkozó levelet kaphatsz "esetleg" (ez nem valószínű).

Szóval, rá se ránts. Tudom, könnyű mondani, kívülről, de nem ér ennyit az egész.

Megismertem egy lányt 1 hete buliban, táncoltunk, beszélgettünk, megvolt a szimpátia, mondta, hogy kísérjem el egy darabig. Búcsúzáskor telefonszámot váltottunk és mondta, hogy jelöljem be face-en. Jobban mondva a telefonja állítása szerint egy barátnőjénél volt, akinél aludt (nem pesti a csaj), így csak én írtam be ő számát és megcsörgettem. Utána nap kiderült, hogy rossz a szám, mert vki teljesen más jelentkezett rajta. Sebaj, fáradt voltam, ittam is, gondoltam biztos elírtam. Nagy nehezen sikerült ráakadnom face-en, bejelöltem plusz írtam egy üzit, hogy nem volt jó a szám, amit megadott, lehet én írtam el, de lényeg, hogy itt akkor megvagyunk. Eddig szép a sztori...

Nos, azóta se jelölt vissza és nem reagált az üzeneteimre. Hétközben nőtt az ismerősei száma, plusz változott a profilképe is, ergo nem arról van szó, hogy ne lépett volna be. Írtam neki még egy üzit, röviden és tömören csak annyit, hogy én ahogy megbeszéltük, bejelöltem, várom a reakcióját, mert sztem jól indult az ismerkedésünk, de ha mégis meggondolta volna magát, csak szóljon, és lekopok. Sztem korrekt volt, nem volt érzelgős az üzim meg szánakozós, de erre sem reagált semmit...

Mit rontottam el? Már nem először jártam így, hogy úgy tűnt, minden teljesen klappol, kibontakozhat valami jó dolog is ebből, aztán következő naptól kb. le se szarnak... Ha nem érdeklem, miért nem hajt el rögtön az elején és miért mondja azt még búcsúzáskor is, hogy keressem meg és folytassuk? Velem van a baj vagy csak ennyire szar világot élünk? Már elegem van, hogy mindig pofára esek.

"évtizedeken át a légkörbe mérget vetettek, ezért lett különösen fontos, hogy értéket teremts"