Úgy kezdtem el olvasni Barthezz hosszú posztját, hogy "na, végre egy velős love story", erre kiderült, hogy egy - már a telefonszámcserekor is teljesen nyilvánvaló - lepattintás csak az egész. Aztán vártam, hogy valaki beírja, de mivel még eddig senki nem tette, rajtam a sor: diszkóbantáncolós szitutól nem kell sokat remélni.
16 éves korom óta volt 5 komolyabb kapcsolatom, azokon kívül (illetve hát inkább belül) voltak ugyan futó dolgok, de nem színezem: alig. Nem is hiányzik, én jobb szeretem abban a viszonylagos biztonságban tengetni a napjaimat, aztán hogy ez jó vagy rossz, az egy hosszabb és parttalan vita lenne. De a lényeg, hogy soha nem ismerkedtem diszkóban, mert az nem arra való. Az arra való - bár ezt így nem próbáltam -, hogy felszedsz egy csajt, kiviszed, Wartburg hátuljában megdugod, aztán mész vissza. Ha szerencséd van.
Nálam mindig ilyen sokatbeszélgetős-nekedmindentelmondok "barátságok" alakultak át szerelemmé. Ezek a diszkóbalesetek maximum olyan alfahímeknél működnek (hozzájuk passzoló csajok esetén), ahol a kezdeti vonzalom alapja "gyere, felviszlek a belvárosi 7 szobás lakásomba a presztizsBMW-mel, ahol tapéta helyett plazmatévé van és 8 különböző ízű koton" elegendő hosszútávon is. Magyarul: felvállalt felszínesség.
Az egyszerű embernek ugyanez csak szerencsejáték, szar találati aránnyal.
Röviden: Barthezz szerintem rossz helyen keresgél.
Respect is not given. It's taken.
