Dragon Age 2

Teljesen egyetértek Veled.

Annyi a különbség közöttünk, hogy noha nálam is a karakterek, a világ, a történet a legfontosabb, de azért én kifejezetten szeretem a taktikusabb megközelítésű harcokat, illetve nem is tudom, ez nem teljesen jó megfogalmazás, így inkább úgy mondanám, hogy nálam a számítógépes szerepjátékokhoz szervesen hozzátartozik érzésvilágban (ahhoz, hogy igazán rpg-nek érezzem a játékot) a hagyományos pen and paper rpg-ket minél jobban megidéző harcrendszer. Gondolok itt például a Baldur's Gate sorozatra, de még inkább a Greyhawk: Temple of Elemental Evil-re, mely utóbbi játék, noha a története savanyú és nulla, de szerintem a számítógépre vitt valaha legtökéletesebb, "legpapírszerepjátékosabb" harcrendszert tartalmazza. Én pont emiatt (csakis emiatt) időről-időre végig is viszem újra meg újra. Egyszerűen teljesen olyan, mintha megint 14-16 éves lennék (ekkoriban elég sokat játszottam rendes szerepjátékokkal), és a haverjaimmal a dohos kazamatákban kalandoznánk (csak ezúttal mindenkit én irányítok), és irtanánk a szörnyeket. Igaz, akkoriban AD&D volt, ez meg már a D&D 3.5 kiadás, de akkor is. Totál az az érzés Nosztalgia, na!

Endure. In enduring, grow strong.

A sietség látszik rajta nagyon, hangulatos, helyenként mély és csodálatos, de a minősége látványosan, percről percre hullámzik. Ráfért volna még minimum fél év (de inkább nyolc-tíz hónap) fejlesztés.

* Rettenetesen hiányzik a játékból még legalább egy nagyobb összetett helyszín, mert így brutálisan eltolódtak az arányok: van egy darab kétségkívül látványos, és sok-sok kerületre tagozódó város (amiből még így is hiányzik az élet), meg néhány három perc alatt bejárható vidéki helyszín, nulla és egy közötti mennyiségű érdekes NPC-vel. Elviseltem volna még egy falut boltokkal, katakombákkal meg saját problémákkal.

* A helyszínekhez kapcsolódik még a barlangok és egyéb csatára szakosodott házak és raktárak egyhangúsága. A legfőbb ok, amiért örültem az Exiled Prince DLC-nek az, hogy Sebastian küldetése egy egyedi helyszínen zajlott. (Egyébként nem a szívem csücske a kis szentfazék.)

* Ez a negyven hullámban érkezős, semmiből előbukkanós, tetőről kommandósként leereszkedős harcrendszer nagyon nem kóser. Viszont a mozdulatok gyorsasága és rajzfilmszerűsége nem zavart túlságosan. (Számomra a szerepjátékokban az első két-három végigjátszásnál a harc az a szükséges rossz, amin túl kell esni ahhoz, hogy a történet egyik elemétől a másikig eljussunk, és nem az az életcélom, hogy stratégiai játékokba illő hadműveleteket vezényeljek le. Ha gondosan fejlesztem a karaktereket, azt azért teszem, hogy minél hamarabb és minél kisebb veszteségekkel essek túl a kötelező körökön. Azonban a DA2-ben nincs sok értelme a gyorsaságnak, ha utána kiszámíthatatlanul jönnek az újabb és újabb ellenfelek, és így tényleg kinyírják még azt a minimális stratégiai elképzeléseimet is.)

* Loot és inventory. Gáz. Nem annyira, mint a Mass Effect 2-ben, de az a "junk" kategória nagyon szúrta a szemem. Hiányoznak a saját történettel rendelkező egyedi tárgyak.

* Bár az, ahogy a csapattársakat kezeli a játék, sok szempontból tetszett (például az, hogy van önálló életük), lehetett volna még csiszolni a dialógusokon. Nekem hiányoztak az első rész "Mesélj nekem az otthonod vizeiről, Muad'Dib", akarom mondani "mesélj Orlais-ről/a wardenekről/Flemethről/a népedről/a kalandjaidról, Leliana/Alistair/Morrigan/Sten/Zevran", stb. típusú kis csevegések.

* A románcokat elsiették, mindegyik úgy zajlott, hogy 1. hellósziaszevasz, van egy kis problémám, megoldanád? jajj, köszi, édes vagy. 2. Hali, megint bajban vagyok, na, lécci... köszi, köszi, köszi. 3. Imádlak. Dugjunk. 4. Bár három éve együtt vagyunk, még mindig bizonytalan vagyok, ja, és megint van egy problémám, amit szeretnék rádlőcsölni.

* A történet következetlenségeit szintén ki lehetett volna gyomlálni, ha még egy kicsit kotlanak a forgatókönyvön. Ó, és valaki igazán szemmel tarthatta volna Anders írónőjét, mert különös kegyetlenséggel elkövetett kiherélés bűntettét követte el.

Azért király, hogy át lehet vinni a mentést a DAO-ból, s ebből a DA2 elvileg figyelembe vesz minden fontosabb dolgot, erre nem belefutok egy olyan karakterbe: SPOILER barátunkba, akit az alapjátékban élből megöltem...?

Különben a DAO után számomra kissé csalódás szagú ez a játék. Pl. a primitív, "játéktermi hangulatot árasztó", akciójátékos harcok nekem baromira nem jönnek be. Hiába hasonló a "mechanika", mint a DAO-ban, mégis ég és föld a különbség, s nem csupán a sebesség miatt. A küldetések jó része is holt egyszerű (azért vannak nagyon-nagyon jó quest-ek is), és a nevesített főhős és a körülötte/családja körül forgó történések ellenére sokkal kevésbé érzem személyesebbnek, mint az első részt.

Amúgy, mindezen sirámaim ellenére önmagában megállja a helyét, s a kezdeti erős ellenszenvem (az első 4-5 órában kifejezetten szar, sótlan és buta játéknak tűnt) végeredményben tetszésbe ment át, sőt, van néhány kifejezetten jó és erős pillanata, jó ötlet ez az "évek ahogy múlnak a régi dolgok/cselekedeteink eredménye/fejleménye visszaköszönget", és némelyik karakter (pl Varric vagy Isabela) nagyon jó, sőt, sziporkázóan jó... Csak éppen ezt a játékot szerintem hiba volt Dragon Age 2-nek elnevezni, s Bioware mércével mérve, összességében, néhány pillanatot/rövidebb epizódot leszámítva pedig nem üti meg a szintet.

Endure. In enduring, grow strong.