The Elder Scrolls V: Skyrim (Ismertető)

Eredeti atmoszféra: Egy csávó odafut hozzám, hogy adjak neki 10k aranyat mert egy daedric princeszel rávettük, hogy csapjon szét pár zsoldos között egy sapkáért, részegen epic moment majd hozzáteszi, többé ne keressük, mert túl sok vagyunk neki

Viccelsz? Itt van előttem a polcon, mármint az Arcanum(is). Csak végig kéne egyszer már tolni Amúgy meg a játék fórumtopicjában már kifejtettem a véleményem ezzel kapcsolatban. Megint csak azt tudom ismételni, amit már más is emlegetett, hogy t.i. a Skyrim minden hiányossága abból fakad, hogy ez a világ első, kizárólag single player MMO-ja. Hiába a végtelen szabadság meg az aprólékosan kidolgozott interaktív világ, amihez foghatót eddig csak a Gothicban meg a Risenben láttam (Oblivion, Morrowind valahogy kimaradt), ha nem tudsz benne mihez kezdeni és jobb híján maga a tápolás válik céllá.

Úgy látom van itt pár old school RPGs: a Skyrim számomra kb olyan, mintha egy asztali RPG-ben nem lenne KM, csak mindenki megcsinálná a kis karakterét és időnként bemondanák, hogy "megvolt ez vagy az a küldetés, közben léptem 5 szintet", vagy "veszek 100 vasöntvényt meg 100 bőrszíjat, gyártok belőle 100 db tőrt, eladom, smithing +20 ,speech +10" stb. A KM illetve ez esetben a tervezők felelőssége, hogy biztosítsák a játékosoknak a lehető legszélesebb cselekvési szabadságot, de úgy, hogy közben ne essen szét a dolog, haladjon azért a kaland is és a játékosok ne érezzék, hogy nagyon terelgetve lennének. Ez, pontosabban ennek a hiánya az, hogy viszonylag hamar céltalanná válik a Skyrim. Mondom ezt annak ellenére, hogy egyelőre eléggé rá vagyok kattanva, mert a mellékküldetések között meg van pár tényleg eredeti és azért van egy atmoszférája az egésznek

KATPOL.BLOG.HU - "Only the dead have seen the end of war"

+1
Bár a BG széria áll közelebb a szívemhez, de a Fallout1-2 mellett az Arcanum az, ami leginkább hozta a hagyományos pen&paper RPG-k "érzésvilágát" mind a küldetések megoldási módozatai, mind a harcrendszer, mind úgy cakum-pakk az egész minden tekintetében Kár, hogy nem sokan emlékeznek már rá, pedig egy gyöngyszem volt a maga kategóriájában.

Illetve a Greyhawk: ToEE-t meg kell még említeni. A harcrendszere a mai napig annak a játéknak a "legerpégésebb". (Gyakorlatilag ami a D&D 3.5 kiadásában benne volt, azt tudta és kezelte a program, természetesen körökre osztott harcrendszer formájában) Kár, hogy számos más ponton igencsak csak középszerű lett.

Endure. In enduring, grow strong.

Azért van egy kis különbség a kettő között, míg az egyik egy tényleg TELJESEN szabadon bejárható világot ad ahol lényegében nem is a fő történeti szál a lényeg hanem hogy az adott játékterületet szabadon BÁRKI bőrébe belebújva, a saját szájízed szerint "alakíthatod"(céh háborúk stb.), míg a másik, viszonylag szabadabban de mégis megszabja hogy milyen úton vidd végig minimális útvonal eltéréssel. Az egyikben te magad meséled el a történetet magadnak, a másik elmeséltetteti veled a történetet, és mindkettőnek megvan a saját remek hangulata. Nem tetszhet mindenkinek. De határozottan van különbség a kettő között.

Amúgy érdekes, Arcanum című remekművet senki nem emlegeti fel, pedig van olyan jó mint a BG, némely szempontból jobb is, de hogy a NWN-t simán kenterbe veri az biztos.

"Whore" is just another way to say "I love you"!

Mitől is két különböző műfaj? Persze nem teljesen egyforma, de akkor pl. DAO név alatt dobták volna ki, nemdebár? Két játék létezik: jó és rossz, de ha mindenáron sarkítani kell, árnyalás nélkül ez az utóbbi inkább.