Elhunyt...

(Ez a bejegyzés senkinek sem szól, csak általánosságban beszélek. )

Hát igen, sokan leragadnak a felszínen, a közhelyeken. Több helyen olvasgattam kommenteket, és sokan leragadtak azon, hogy drogos milliárdos amcsi. Az emberek nem látják meg az emberben az embert, a lelket. Hanem egyből minősítenek, általánosítanak. Az valamiért már senkinek sem jut eszébe, hogy nem minden esetben a pénz miatt nyúl valaki droghoz vagy alkoholhoz. Hanem komoly magánéletbeli problémák vezethetnek ahhoz, hogy alkoholba, vagy drogba fojtsa valaki bánatát. És az ember lehet Elvis, vagy Whitney, vagy egy valaki a két szobás panelban, egy és ugyanaz vezérli mindet. Keresnek valamit, menekülnek valami elől. Ezt már nem látják meg sokan, és megmaradnak ott, hogy drogos alkesz milliomos. Igen, mindenki a saját döntéséből fakadóan nyúl ehhez vagy ahhoz, de 1. ehhez semmi közünk, 2. ettől még nem biztos hogy valaki emberileg kevesebb lesz.

Ettől még ugyanúgy lehet valaki jó ember, vagy tehetséges, csak hát kisiklott valahol valami, amit nem tud kontrollálni, vagy megoldani, és ebben keresi a megoldást.

Nem az a szomorú, ha egy híres ember drogos, vagy alkesz (bár nem szép példa a rajongóknak, hisz egy híres ember valahol utat mutat, stílust diktál a mondjuk fiataloknak), hanem inkább az, hogy emberekben ennyi irigység, rosszindulat van, hogy egyből az ujjal mutogatás megy, legyen szó Whitney-ről, vagy bárki híresebb emberről.

Bocsánat, ha kicsit off-topik, de úgy érzem valamennyire témába vág, hogy sokszor még a halott embert is csak szidni tudjuk, de egy jót sem tudunk róla említeni. Mintha minimum kést döfött volna belénk, pedig csak szép dalokat énekelt, vagy jó sportoló volt, stb. Akinek nem inge...Köszöntem a szót.

Persze, tudom, hogy így gondoltad, csak Germi hozzászólása után elég hülyén jött ki. De ezért volt ott a mosolygós fej

De egyébként sokan ("csak egy drogos amerikai gazdag volt") azért akadnak ki, mert azt hiszik, hogy ha valakik gyászolnak, akkor nekik is "kell". Mindenki úgy búcsúzik el a másiktól, ahogy akar. Szerintem. De az is igaz, hogy nem osztja ezt mindenki.

Szenvedély nélkül a foci halott.

Az a baj, hogy magyar nyelvben az igék többes szám első személyben ragozott jelen idejű kijelentő módjának az alakja tárgyas ragozás esetén teljesen megegyezik az ugyanebben a személyben és számban, valamint igeidőben ragozott tárgyas, felszólító alakkal, így ez az élőszó hiányában (pl. egy fórumon) jelentésbeli félreértést okozhat. Ilyen a gyászolni ige is.

Tehát a lényeg és amit ki akartam fejezni csupán annyi, hogy én és még rajtam kívül sokan mások a mai délelőtt folyamán Whitney Houston tiszteletének adóztak. Hogy ez most konkrétan kinél meddig testesült meg gyászérzésben vagy egyáltalán megtestesült-e az persze teljesen egyéni. (Nálam egy youtube videó és egy komment erejéig, valakinél meg biztos semeddig). De dicső és gyönyörű anyanyelvünk írásos formájából fakadó félreértések elkerülése végett: még véletlenül sem állt szándékomban előírni senkinek semmit, pláne nem a gyászt. Remélem így tisztáztam magam.

"A lényeg, hogy gyászoljuk Houstont. "

ez így furcsán hangzik, kissé előírás szerű
Számomra egy előadó volt a sok közül, se nem bálvány, se nem ikon, bár elismerem a képességeit és sajnálom, hogy elkúrta az életét, mert valahol magának köszönheti, hogy csak ennyit élt (emiatt nem vetem meg, mindenki a maga életével játszik, ahogy akar). Szóval nyugodjon békében, de speciel én nem "gyászolom" (max ez az egy hozzászólás keretéig).

Szenvedély nélkül a foci halott.

Semmi gond nincs, én is értettem már félre dolgokat. A lényeg, hogy gyászoljuk Houstont.

Apropó, ma éjszaka adják át a Grammyt. El tudom képzelni, mennyire rá fogja nyomni a bélyegét a gálára a halála. A legsikeresebb szólóénekesnő volt díjak tekintetében és hát már most mindenki úgy harangozza be az estét, mint emlékgála. Az is lesz valószínű.

Nem tartom epic failnak, neten nem mindig jönnek / mennek át a poénok. Én bocs.