Csajozás!!!:) - csajok és pasik

+1
Ez az "ultimátumot adok" dolog egy nagyon erősen felborult egyensúlyú kapcsolatra utal, ami már régen rossz. Igazi, valódi egyensúly szinte soha nincs, ahogy azt észrevettem, de az erősebb személyiségnek törekednie kell arra, hogy hagyja a másikat kibontakozni, vagy ha ezt nem akarja, akkor arra, hogy a visszafogottsága, zárkózottsága okán ne érezze magát kevesebbnek vagy rosszabbnak, mint a párja, aki esetleg talpraesettebb és nyíltabb.

Nálunk - főleg a 9 év korkülönbség okán - én vagyok a tapasztaltabb, ha probléma van, én tudom előbb a megoldást, és tényleg nem egyszerű a sok ilyen helyzetet úgy beállítanom, hogy az egyensúly megmaradjon... Nyíltabb is vagyok, a gondjaimat is könnyebben megfogalmazom, szóval hasonló a helyzet, mint a hölgynél itt, de hál' istennek tudom a megoldást, még ha gyakorlatban nem is egyszerű alkalmazni...

Úgy kell beállítani a helyzeteket, hogy másik fél erényei - mert vannak mindenkinek - is teret kapjanak, mindenképpen el legyenek fogadva és ha van is rossz tulajdonság, vagy inkább mondjuk úgy, zavaró, az ne legyen minden rossz forrásának beállítva, ne érezze a másik, hogy az ő egyik jellemvonása egy megoldandó probléma, hanem tudni kell finoman jelezni, hogy bár mi sem vagyunk tökéletesek, egy kis aránytalanság ütötte fel a fejét a kapcsolatban!

Pl. barátnőm eléggé önző típus, ami most így szarul hangzik, de nem igazi probléma, mert az esetek többségében ez nem mutatkozik meg, sőt, inkább az ellenkezője, tehát triviális példával élve: soha nem venné el mondjuk előlem az utolsó darab süteményt, ha mégis, akkor ő adná a számba.
Viszont ha úgy érzi, hogy nem vele foglalkozok, tehát pl. lelépek haverokkal meginni egy sört (mondjuk 3-4 órára, mert pókerezünk is egyet), akkor mire hazaérek, vagy 3-4 levél vár facebookon, hogy mennyire hiányzom most, meg igazából ő mennyire örül, hogy kimozdulok a többiekkel is, stb., de az egész teljesen átlátszóan arról szól, hogy önszántamból nem vele foglalkozok, hanem másokkal vagyok, és ez zavarja.
Ez pedig önzőség valahol, de nem az a fú, de gonosz fajta, igazából valahol jól is esik, csak idegesítő azért És ezt szépen - kb. ugyanígy - fel is vezettem, hozzáfűzve, hogy mivel nincs nagy probléma, már az is elég, ha tudatosul benne ez a helyzet, és nem vált át tagadása rögtön az "önző" kifejezés hallatán... (vannak más jelei is ennek, az önzőség helyett pontosabb a "kapcsolat bizonyos téren felborult egyensúlyának a figyelmen kívül hagyása", de tudom, menjek már a picsába )

Ezek olyan aprónak tűnő dolgok (főleg egy ilyen "változz meg egy hónap alatt!" ultimátum mellett), hogy talán csak legyint mindenki, de a felhalmozódásuk az egyik fél elégedetlenségéhez vezethet, ami már eleve rossz dolog. Alapelv, ami gyakorlatban is működik: mindenki a saját eszközeivel érje el, hogy úgy feküdjön le aludni minden áldott este, hogy nincs benne semmiféle rossz érzés a másik iránt. Hogy ez megbeszélés, vagy egy kiadós szex eredménye, az lényegtelen, minden kapcsolat máshogy épül fel, de a módszer működik

Na, ezért nem járok én ebbe a topikba Ítéletnapig tudnék pofázni és okoskodni mindenről

Respect is not given. It's taken.

Mivel éppen most lett célul kitűzve, hogy több lány látogassa az oldalt, aminek következtében például ez a topik is átesett egy kisebb névváltozáson, ezért szerintem kifejezetten örömteli a jelenléted itt.

Ami pedig a leírtakat illeti, nem tudom, milyen válaszokra számítasz, de ha olyanokra, hogy ez a kapcsolat ennyi információ alapján nem igazán tűnik működőképesnek, akkor szerintem bejön a megérzésed. Én legalábbis így gondolom.
Az addig rendben is van, hogy egy kapcsolat arról szól, hogy a két fél megpróbál alkalmazkodni egymáshoz, ennek során talán még valamennyit fel is ad saját magából, de azért ennek megvan a maga határa. Ha ezt túl kell lépni akár csak az egyik félnek is, akkor ott már valami nem stimmel, talán túl nagy az áldozat. Hozzá kell tenni, hogy csak a saját nézőpontodat ismertük meg, de ennek alapján úgy tűnik, kissé talán egyoldalú és irreális elvárásokat támasztott a párod veled szemben. Kapsz egy hónapot, húzz bele, legyél életrevalóbb? Ezek milyen ultimátumok? Olyan, mintha azt mondaná neked, hogy legyél valaki teljesen más, mint akit megismert, és akit elvileg megszeretett. Azt a kérdést sem ártan feltenni magadnak, hogy szerinted is szükség van-e a kért változásokra, meg akarsz-e változni egyáltalán, vagy csak egyszerűen megfelelési kényszer alatt állsz, miközben te jobban szeretnél olyan maradni, amilyen tényleg vagy. Ha igen, akkor szerintem később sem fogod jobban érezni magadat.
Az biztos, hogy tőlem nem sok biztatást kaptál a folytatásra, de a véleményem az, hogy olyan kapcsolatban vagy benne, amiben alárendelt szerepet játszol. Vannak, akik ezt nagyon sokáig el tudják viselni, én nem úgy látom, hogy te közéjük tartozol.

üdv mindenki
bocsika hogy lányként bepofátlankodok ide
szeretném én is leírni a helyzetem, mert már teljesen tanácstalan vagyok.. és szeretném tudni hogy kívülállók hogy látják a dolgokat.
a barátommal kicsivel több mint egy éve vagyunk együtt, az egyetemen ismerkedtünk meg, tök sok közös van bennünk, majdnem ugyanazokat szeretjük. és most jön a de
lány létemre nem vagyok az a mindent megbeszélős, kibeszélős fajta, a gondjaimat inkább meg tartom magamnak, és inkább megoldom egyedül, nem vagyok olyan beszédes fajta sem, nem igazán szeretek az érzéseimről sem beszélni. ő viszont ebben teljesen az ellentétem.
voltak ebből gondjaink és én próbáltam is ezen változtatni. most viszont pár hete összeveszünk ezen. szerinte egyáltalán nem is változtam és kicsi időt kért hogy gondolkozzon. aztán végül azt mondta hogy kapok egy hónapot, de nagyon húzzak bele, legyek életrevalóbb stb. őt csak ez az egy dolog borítja ki, azt mondta ha ez nem lenne, akkor tökéletes lennénk és problémáink sem lennének. én életemben nem próbálkoztam annyit mint az elmúlt héten, kimondani amit gondolok, akkor is mondani valamit amikor éppen semmi nem volt a fejemben. tényleg mindent beleadtam.
most hétvégén nála voltam, minden teljesen jó volt, és úgy éreztem tényleg jó úton vagyok.
másnap mikor eljöttem ő valamin nagyon összeveszett a testvérével, az anyja is ki volt akadva, hogy mekkora arca lett, és ebből kijött az hogy az anyja szerint én mennyire trehány és züllött egy ember vagyok, nem csinálok semmit, csak koszt, meg ugyanolyan vagyok mint eddig, a fia mellé valami határozott ember kell és nem én (ezt nem nekem mondta). amikor barátom ezt elmondta, ő is azt gondolta hogy ezt most miért kellett, meg hogy nem igaz. viszont.. én kértem egy kis időt hogy felfoghassam és ülepedjen, és mikor átgondoltam, ő már azon az állásponton volt hogy az anyjának igaza van, mert hogy a szobámat sem tudom rendben tartani ami azt mutatja hogy az életem sem rendezett. szerintem ez egy nagy baromság. itthon tesómmal mi tartjuk rendben a házat, főzök ha nincs ideje anyumnak, neki csak mosogatnia kell(azt ki nem állhatok, persze ha nagyon muszáj, megcsinálom).
később még megkérdeztem hogy szerinte jó irányba haladok e, lát e valami javulást.. mert már totál nem értettem semmit
a válasza meg az volt hogy nem nagyon. ettől annyira padlón vagyon hogy teljesen összezavarodtam, úgy érzem akármit csinálhatok neki semmi nem lenne jó, hagyom a francba az egészet, én többet már nem bírok el, így is attól hogy folyton bizonyítanom kell, akkora súlyt érzek magamon hogy elviselhetetlen. este nem tudtam aludni, eljutottam oda hogy másnap véget vetek az egésznek és ebben 100%ig biztos is voltam.
ennek ellenére még mindig ugyanúgy szeretem, soha semmiért nem haragudtam rá, és nem is tudnék talán.
aznap éjjel felhívott, ezzel megint összekevert, már nem voltam biztos abban hogy tényleg azt akarom hogy vége legyen
tegnap délután eljött a suliba elém, beszélgettünk, mondtam hogy már nem vagyok semmiben biztos, elmondta hogy ő nem úgy értette hogy nem változtam, neki a nem nagyon nem egyenlő azzal hogy nem, és hogy jól csinálom, csak ne adjam fel, ő is ugyanúgy szeret
most gondolkodnom kéne hogy hogyan tovább, anyja szeme elé kerülni egyáltalán nem akarok többet(most egyenlőre legalábbis)
őt viszont tényleg nagyon szeretem, és mindent megtennék érte
nem szeretek annyit gondolkodni, mert ilyenkor van hogy beképzelek dolgokat, meg hülyeségeket hozok ki dolgokból, mert annyira kész vagyok
úgy érzem öbb bíztatásra lenne szükségem ahhoz hogy folytatni tudjam, vagy nem is tudom
kicsit hosszú lett, és még tudnék hozzátenni dolgokat, ha gondoljátok leírhatom
előre is köszi ha valaki veszi a fáradtságot és elolvassa (bár azt hiszem tudom mik lesznek a válaszok, mégis szeretnék pár tanácsot meg okosságot olvasni) avascript:insertsmiley('')

* *** *

és hogy a témához is valamelyest hozzászóljak.. én sem értek egyet azzal hogy nincs fiú lány közötti barátság, és most magamból indulok ki, a szakon, amire járok, rajtam kívül csak srácok vannak (infósok között kevés a lány ), mindenkivel jól kijövök, mondhatjuk hogy sokakkal barátok is vagyunk, és még egyikre sem néztem úgy hogy hűűű őt annyira imádom és beleszerettem és ez fordítva is így van