Elhunyt...

(A negativitás, a zsörtölődés, a visszahúzás valóban szomorú és irritáló. Arról nem vagyok meggyőződve, hogy ez csak a hazai mentalitásra lenne jellemző, de azzal egyetértek, hogy itthon aztán halmozottan jelen van. Viszont az is gáz, amikor az emberek csak a két végletet látják, és lenullázzák mindazt, ami igenis fontosnak kéne, hogy számítson. Tisztességesen ledolgozni negyven-ötven évet nagy dolog. Az iskoláinkat elvégezni nagy dolog. Normális gyerekeket felnevelni nagy dolog. És általában a szürke tömeg az, amelyik megtermeli mindazokat a javakat, illetve azt a környezetet, ami ahhoz kell, hogy a nagy nevek alkothassanak.
Akik ezeket a hozzászólásokat írják, azok kilencvenkilenc százalékban maguk is a lenézett kispolgárok közé tartoznak, ezért tartom különösnek az egészet.)

Altalaban a szurke kispolgarok az idegesek,frusztraltak. Fikaznak masokat akik elertek valamit, kozben ok pedig semmit sem tettek le az asztalra. Szomoru az a negativitas ami mindenfele arad otthon, "aki boldog azt utalni kell" hozzaallas.

i5-4570, 16gb RAM, Geforce GTX 660 DirectCU II OC

Én a magam részéről nem vagyok elragadtatva attól, ha valaki kisgyerekes szülőként kockáztatja ilyen körülmények között az életét, de őszintén sajnálom Erőss Zsoltot és Kiss Pétert. A teljesítményük előtt pedig le a kalappal.

Ami a facebookot/egyéb kommenteket illeti: nagyon sok a bántó fikázás, de sok olyan megnyilatkozás is volt, amely szerint csak az az ember ér valamit, aki valami hatalmasnak tartott dolgot vitt végbe, aki forradalmár, aki hőssé vált, esetleg mártírhalált is halt, mindenki más meg szürke kispolgár és fotelpatkány, aki szégyellje magát és fogja be. Valószínűleg akik ezeket írják, azok most épp nem látnak az idegtől, mert felcseszte az agyukat a sok negatív hozzászólás, és csak védeni akarják a hegymászókat, de akkor is érdekes és némiképp szomorú kép rajzolódik ki a kommentekből.