XCOM: Enemy Unknown

"cyberdisc plusz csókosok, valamint olyan 4-5 chryssalid tűnt fel egyszerre. (Itt találkoztam először a "kiberlemezzel"). És akárhányszor újratöltöttem, mindig ez volt. Végül, némi kis szerencsével, megoldottam a dolgot halálozás nélkül."

Amikor ilyen dögök rajzanak már, pláne egyszerre, akkor nem kis szerencse kell már, hogy komolyabb veszteség nélkül (vagy: tolerálható veszteséggel) ki lehessen jönni a dologból.

Én tegnap végeztem ki elsőre az alapjátékot. Normálon, mert gondoltam, hogy ismerkedés gyanánt, míg meg nem szokom a változtatásokat (a korábbi részekhez képest), nem szívatom magam a classic nehézségi szinttel.

Normálon elég könnyű volt, miután megszoktam a harcrendszert. Volt ugyan egy-két visszatöltésem harcban, főleg a játék első-középső harmadában (az utolsó missziók már sérülés nélkül is lementek többnyire), mert embert veszíteni nem akartam (a tutorialon kívül nem is veszítettem). Nem lépett ki ország, és még olyan július-augusztus környékére le tudtam volna gyűrni az egészet, de szépen kifejlesztettem inkább mindent, amit lehetett.

Kissé egyszerűbb egyébként, mint a régi részek, mind a fejlesztős/építkezős stratégia, mind a harcok terén, de egyrészt nem érzi az ember "lebutítottnak" (egyszerűbbnek igen, de nem lebutítottnak - ennél jobban nem tudom megmagyarázni... ), másrészt a hangulat az a régi, így nagyon bejött.

Nagy volt a késztetés, hogy újrakezdjem klasszikon (néhány extra szabály opcióval), de túl friss a végigjátszás élménye. Várok még vele. De a jövőben tutira előveszem még én is.

Egyetlen egyszer "nyílt ki a bicska a zsebemben": egy terror missziónál, még a játék első felében (tehát kellően alapszintű cuccokkal voltam ellátva), miután a legelső emberemmel léptem kb. három kockányit, kettő cyberdisc plusz csókosok, valamint olyan 4-5 chryssalid tűnt fel egyszerre. (Itt találkoztam először a "kiberlemezzel"). És akárhányszor újratöltöttem, mindig ez volt. Végül, némi kis szerencsével, megoldottam a dolgot halálozás nélkül.

Külön jó pont még, hogy mindegyik kaszt (vagy specializáció, ahogy tetszik) teljesen jól használható, megvan a létjogosultságuk. A sniper és az assault szvsz valamelyest erősebb, mint a heavy és a support, de utóbbiak is teljesen használhatók és megvannak a maguk előnyei, mindig volt egy-egy a csapatomban belőlük.

Endure. In enduring, grow strong.

Annyira belejöttem, hogy a befejezés után neki is kezdtem a 4. végigjátszásomnak. Hát valami nagyon félrement. Kb a nyár közepén megkaptam a szuperhajót (amiből lehet a rakétavetőt fejleszteni), természetesen le voltam maradva és a natúr rakétás repülőimre elég volt csak ránéznie és le is zuhantak. 3 ország távozott is a buliból, úgyhogy kénytelen voltam újrakezdeni.

Viszont a következő körben már nagyon jól álltak a dolgok! Mexikó ugyan kiugrott, volt pedig műholdjuk is meg minden, de jó ütemben érkeztek az új ellenségtípusok, haladtak a fejlesztések, szóval valami elképesztő casual xcom élmény volt ez a végigjátszás. Easyn játszom, ezzel én jól elvagyok. Akadt azért egy-két hogyazajókur.. pillanat. Némelyik fájdalmasan random volt. Elfutok a kő mellett, egy pillanatra észreveszem a 3as muton csapatot, akik észreveszik a társaikat, ők még másokat és hopsz, máris megvan az egész ellenséges csapat. Ironman módtól azt hiszem nem egyszer kapnék idegbajt...

AC maraton után gondoltam begyűjtöm a steam kártyákat a játékhoz és folytattam az október elején félbehagyott (nagyon rosszul mentem neki egy szállítóhajónak, altf4..) mentésemet. Nehézkesen, de visszarázódtam. Kurva jó játék ez, teljesen megérdemelten kapta az év játéka díjakat több helyen, viszont az rng-ől még mindig az agyfasz kerülget. Shoti, két négyzet, 95%, paff ellő a muton füle mellett. Kieg nekem még kicsit drága, random tavaszi-nyári akcióban talán elfogadhatóbb ára lesz.

Forgatás: szerintem egérgörgő, mint a katonáknál.