Szobastratégák Hadtörténelmi Klubja

Felraktam már a TOAW 3-at egy kis unaloműzésnek és viccből nekiálltam újrajátszani a 44-45-ös Magyarországi harcokat.... orosz oldalról. Elég érdekes. A vörös hadigépezet nem éppen a legjobb minőségű, de mennyiségben nincsen hiány. A valós hadműveletektől jelentősen eltértem, elsősorban könnyű fegyverzetű egységekkel kitakarítottam Erdélyt (az eredetileg rászánandó idő 4x-esbe került végül...) utána pedig az Észak kárpátokon elkezdem a könnyebb csapatokat átszivárogtatni egy északi támadáshoz ("hála" a Kárpátoknak és a kitartó magyar határőrzászlóaljaknak ez is tovább tartott a tervezettnél és ezen a fronton is megcsúsztam...). Az általam kijelölt fő csapásvonal egy nyugati irányú támadássorozat volt, mely keretében Szeged térségében áttörtünk a Tiszán és bekerítendő a Tiszántúl állomásozó német-magyar csapatokat elkezdtük a Duna-Tisza köze irányából elfoglalni a lehetséges határátkelőhelyeket, illetve pár felderítő csapattal megsasolni BP védelmét. A fő csapásirány ezzel ténylegesen létrejött, ezen időszak alatt a Tiszántúlon a teljes ott állomásozó német-magyar csapatok veszteséglistára kerültek pár kisebb egység kivételével, míg én tovább folytatom a nyugati előrenyomulást, több dunai átkelőt biztosítottam és a Duna partja felől is elértem már Budapestet.
Elméletileg 60 valahány körös a kampány, de ilyen tempóban 20 körön belül kitűzzük a szovjet zászlót Bécsre (BP eleste kb 2-3 kör még). Az összes probléma az egy a Dunántúl déli részén kibontakozó német-magyar páncélos ellentámadás, mely ideglenesen visszavetette a csapataimat, de átvezényeltem megfelelő számú páncélost a helyzet kezelésére (van kb összesen 100-150 német-magyar Balatontól délre, de ezek nagyobb fele alacsony harcértékű Toldi-Turán, melyek nem igazán nyújtanak ellenfelet az odavezényelt 300 T-34/85-ösnek + a kb 150 páncélvadásznak amit átdobtam a térségbe).

Mi az amit személy szerint hibának találok a saját részemről?
1. A páncélos erőkel rosszul osztottam be eredetileg, gyak. minden páncélos a Tiszántúlon harcolt, csak páncélvadászok állomásoztak az északi, erdélyi, valamint a dél-nyugati frontnál. Később 20-40 fős zászlóaljakat átküldtem a déli frontra támogatni az ottani előretörést, de ezek vegyes harcértékűek voltak (M4 Sherman, T-34/76), később mikor erősítések érkeztek akkor már t-34/85-ösök is átvezénylésre kerültek, kezdetben csak 40, később még ugyanennyi és a Tiszántúli áttörés után 300 db kipihent személyzettel. Egyedül az erdélyi egységek nem kaptak páncélost, mivel az ottani terep nem igazán kedvezett volna a páncélos hadviselésnek ezért csak pár szu-76, szu-85-ös került oda, biztos ami biztos alapon.
2. Az erdélyi hadműveletek azért haladtak olyan lassúan mivel kezdetben csak román csapatokat állomásoztattam a térségben, s csak később az erősítések befutásával és szovjet csapatok bevetésével sikerült áttörnöm a térségben.

Veszteségek, az én részemről:
- gyalogsági állomány: összes csapatok durván 25%
- nehéz állomány: gyakorlatilag elenyésző, csak t-34/85-ösből eddig 1000 példány fordult meg az oldalamon, a veszteségek alig 70 páncélosra korlátozódnak, a többi típusból, melyek összlétszáma körülbelül 700 környékén mozoghat durván 150-200 kerülhetett veszteség listára, tüzérségi eszközökből elenyészőek a veszteségek.
Veszteségek a magyar-német részről:
- mivel nem tudom a pontos létszámukat, ezért csak annyit tudok mondani az élőerő veszteségükről, hogy körülbelül ugyanannyi embert veszíthettek mint én
- a páncélos veszteségeik jelentősen meghaladják az enyémeket, köszönhetően a hatalmas számú szovjet páncéltörő ágyúnak, figyelembe véve a valós hadszíntéri adatokat még 200-400 közötti harcképes páncélosuk,rohamlövegük, páncélvadászuk lehet, melyeket az eddigi tapasztalatok alapján hátrébb vont az AI, konkrétan legalább 4 páncélos hadosztályt daráltunk eddig be, ebből 2 volt magyar + 1 német királytigrissel felszerelt nehézzászlóaljat.

Ha befejeztem ezt a kampányt szovjet oldalról, tutira lejátszom magyar-német oldalon is, mivel érdekes a Kárpát-medencében harcolni a 44-45-ös időszakban...