Planescape: Torment

Int/wis/cha hármassal tolod, remélem!

Régimódi a játék, mint írtam korábban, így kell a beleélés, mert nem rittyent "masseffectes" mozit az ember elé, de ha elkapja az ember a fonalat, odafigyel a társaira meg a világra, és türelmesen olvas, akkor jön az élmény!

Lesz majd azért egy-két WTF pillanat még.

És ha végigvitted, akkor nézz meg egy leírást, hogy lásd, mennyi mindent ki tud hagyni az ember elsőre! (Néha tök fontosnak tűnő információkat/történéseket is.)

Endure. In enduring, grow strong.

Miután éveket töltöttem el azzal, hogy újra és újra feltelepítettem, és nem jutottam tovább a legelső teremnél, idén elhatároztam, hogy a nyaralás alatt végre haladni fogok a játékkal.

És milyen jól tettem. Felpakoltam hozzá az összes létező ajánlott modot a widescreentől az elveszett küldetésekig, és körülbelül tizenkét órás játékidőnél tarthatok jelenleg. A régi jó infinity engine-t még szoknom kellett, mert némi kérészéletű próbálkozást (BG Enhanced Edition) leszámítva már legalább kilenc éve, hogy utoljára belemerültem egy ilyen típusú játékba. (Ó, azok a BG2-t a sorcerers.net segítségével szénné moddoló idők.)

Reményeim szerint még messze a vége, az viszont már szemet szúrt, hogy a Planescape mélységű, gondolkodásra késztető párbeszédek eléggé kikoptak a játékokból. A sztorinak pedig egyelőre még mindig csak a felszínét kapargatom, de az látszik, hogy piszok összetett, és rengeteg utánajárást, a párbeszédek, naplóbejegyzések és falfirkák rendszeres újraolvasását igényli.

Az első WTF pillanat az volt, amikor kiderült, hogy mi is az az elveszett napló, amit annyira kergettem.