Rise of the Tomb Raider részletek [hozzászólások]

Igen, egyrészt a régi részek nehézségét az adta, hogy a játék nem adott semmilyen támpontot rendkívül összetett feladatok esetén sem (erre a TR4-es Citadell Gate-es bejutásra nem tudom, van-e ember, aki magától rájött, ugyanis 4 különböző helyszínen egymástól látszólag tök független, sőt önmagában értelmetlennek tűnő dolgokat kell csinálni ahhoz, hogy végül egy centire pontosan kiszámított és időzített módon bejuthass a Citadell-be), emellett pedig valóban internet és youtube sem volt. A PC-s magazinokban szoktak megjelenni akkoriban szöveges végigjátszások, én a TR4-hez pl. ezt használtam segítségként, de az említett helyszínt egyszerűen kihagyták belőle. (Vélhetően a cikkíró sem tudta megoldani és valószínűleg egy mentés file-lal átugrotta.) Ma már nemcsak a fejtörők jóval egyszerűbbek, de konkrétan a szádba rágja minden játék, hogy hova menj és pontosan mit csinálj, színessel kiemelve a kapcsolót vagy mozdítható tereptárgyakat.

Viszont ami még komolyabb akadály lehet számodra és jómagam sem hinném, hogy képes lennék emiatt jelenleg a korábbi részekkel játszani, az az irányítás. Ez 2000 környékén még természetes volt, de ma már egy mai játékokon nevelkedett játékosnak ez kész rémálom lenne. Szóval pl. minden egyes mászás, sziklaperem-elkapás, stb. esetén a cselekvés-gombot folyamatosan nyomva kell tartani, szikláról lemászáskor először le kell guggolni, majd négykézláb lábbal a szikla felé fordulni, ugrások esetén centire ki kell lépni, hogy honnan fuss neki és honnan rugaszkodj el, különben nem kapja el a falat és szakadékba esel, a köteleken való közlekedés pedig maga a rémálom volt már akkor is, ott aztán tényleg centire pontosan ki kell számolni, hogy elkapja a kötelet). Ha viszont ezt a ma már nagyon körülményesnek számító irányítást megszokod, akkor hatalmas élmények lesznek a korábbi részek!

"Utcára nyílik a kocsmaajtó, kihallatszik belőle a MaCSkáS FaDíSZ"

Kicsit szentségtörés lehet, amit mondok, de számomra a 2013-as rész előtt beszerzett és végigjátszott legutóbbi trilógiával (Legends-Anniversary-Underworld) kezdődött a Tomb Raider-es pályafutásom. Én nagyon elégedett voltam már ezzel a trióval is. A Legends ugyan visszatekintve nem volt nehéz, de tökéletes bevezetőként szolgált, hogy megismerje az ember a sorozat mechanikáját és kényelmesen beletanuljon. Az Anniversary-ről pedig már elöljáróban tudtam, hogy a legelső rész felújított változata, így kíváncsi voltam, mennyire lesz kemény a játék. Nem is csalódtam, mert tényleg igazi kihívás volt végigvinni, az ókori/egzotikus beütésű helyek pedig maximálisan lenyűgöztek. A 3 említett játékból talán pont ezt az epizódot tudnám megnevezni a kedvencemnek.

A legújabb rész tény, hogy kicsit más stílusban készült, de mégsem tudom nem szeretni. Engem talán a játékból áradó igényesség fogott meg igazán. Egyszerűen sugárzik az egészből, hogy sok ember odaadó munkája készítette el. Pontosan ilyennek kell lenni egy modern tripla A-s játéknak. Oké a fejtörők nagyon háttér szerepet kaptak, de a sztori izgalmas lett, a lövöldözést lehetett élvezni és még egy minimális szabadságot is adtak az ember kezébe bizonyos területeken. A grafikát pedig panasz nem érhette, iszonyú jól fest a mai napig. Én még a sokat kritizált multival is játszottam jó pár órát és bizony nagyon tetszett és élveztem.

Ezen játékokon felbuzdulva elkezdtem GoG-on szépen apránként beszerezni a többi megjelent Tomb Raider címet és decemberben sikerült az utolsó hiányzó darabot is végre megvenni. A spin-off-ok közül a legfrissebb Temple of Osiris ugyan még nincs meg, csak a Guardian of Light, de ami késik, nem múlik. Ugyan ezeket a részeket még nem játszottam végig, de "életcélommá" vált, hogy bepótoljam őket, mivel ugyebár klasszikusok és nagyon megkedveltem Lara Croft kalandjait és vele együtt az egész univerzumát. A TPS akció/platformer típusú játékokra meg amúgy is igazán vevő vagyok

Még annyit, hogy a Chronicles-höz anno volt szerencsém egy kicsit, de emlékszem hamar elakadtam az instrukciók hiánya miatt és akkori fejjel gyorsan fel is adtam és nem folytattam. Hát igen, ezeket a játékokat akkoriban igazi teljesítmény lehetett végigvinni, hisz hol létezett még olyan, hogy internetes segítség...

Áh ne is mondd, nekem ráadásul a legelső TR-játékom ez volt. Tejóég, milyen hosszú és összetett sztorija volt neki, mire a végére értem, úgy volt majdnem 1 hónap, hogy akkor még rengeteg órát játszottam vele naponta. A kairói Citadell Gate-es helyszínek máig az agyamba vésődtek, ahogy napokon át szívtam vele ide-oda bolyongva és lövésem nem volt a továbbjutást illetően. Unokatesómmal összedugtuk a fejünket, de ő is ugyanígy itt akadt el. Végül egy nagy TR-fan haverom átjött és megcsinálta (szóban a helyszínek és a továbbjutás érdekében végrehajtandó feladatok összetettsége miatt nem tudta volna elmondani), majd ezután természetesen én is átvittem így, aztán én csináltam meg ugyanígy a többi haveromnak a gépén is.

A legvégső bossfight meg hát igen, 1 órán keresztül lőttem Seth-et, minden létező fegyverem minden létező töltényét kilőve rá (ez úgy jóformán kétezer feletti töltény volt a gránátvetőtől az íjon és a sörétesen át), és amikor még mindig nem feküdt meg, akkor esett le a megoldás, hogy talán nem is lehet megölni.

A befejezés meg hát igen, pláne a The Last Revelation alcím fényében. Hát elég kemény volt... Főleg, hogy aztán a Chronicles is ennek fényében jelent meg, aminek a sztoriját ugyebár a Lara "temetése" kapcsán összejött rokonság visszaemlékezéseiben szereplő történetek alkották. Aztán persze a legvégén jött az ekkora már azért borítékolható befejezés és betoppant Lara.

Nah de az izometrikus Larára térve: Sztem érdemes egy próbát tenned velük, mert a GoL is csupa pozitív kritikát kapott, a ToO lényegében ugyanaz, csak Egyiptomban. Ráadásul a mostani ToO pont a Last Revelationben megismert koncepciót követi, így nem lineáris pályák egymásutánjából áll, hanem több nagy központi helyszín között kell folyamatosan mászkálni és ezekből érhetőek el az egyes tombok. Persze a TR4-el ellentétben itt folyamatosan a szánkba rágják már, hogy hova kell menni és mit kell csinálni...

thri77: Végülis TR-játék, csak mellékág.

"Utcára nyílik a kocsmaajtó, kihallatszik belőle a MaCSkáS FaDíSZ"

Valamiért a mai napig nem bírtam rávenni magam (részben a zsánerváltás, részben időhiány miatt), hogy az izometrikus nézetes TR-eket kipróbáljam. Lehetséges, hogy egy próbát mégis teszek majd vele a közeljövőben, Egyiptom nálam is favorit helyszín volt a The Last Revelation miatt (azok az óriás-skorpiók, a fifikás Seth-főboss párbaj és az a gonosz ending... ah, nosztalgikus hangulatba kerültem. Megint.).

Ahogy SolidSnake is említette az előző hsz-ben, a Temple of Osiris-re gondoltam.

Mellesleg éppen nemrég álltam neki és azt kell hogy mondjam, elég élvezetes akció-platformjáték lett. Ugyan az előző részhez képest szinte minimális az előrelépés, de a hangulata nagyon megvan ennek is, a bossfight-ok pedig elképesztő látványosak. ^^ És hát Egyiptom, ami a kedvenc TR-es helyszínem az emlékezetes 4. résznek köszönhetően.

"Utcára nyílik a kocsmaajtó, kihallatszik belőle a MaCSkáS FaDíSZ"

Ott van benne a legelején. Vagy a Rise-re gondoltál? Mellesleg le volt értékelve X1-re és PS4-re is az elmúlt hónapokban.

A legújabb rész kimaradt, persze egy friss játékot nem lett volna célszerű azonnal leárazniuk, csak hát így lett volna igazán elegáns a csomag.

"Utcára nyílik a kocsmaajtó, kihallatszik belőle a MaCSkáS FaDíSZ"

Aki esetleg szintre akarja magát hozni a RotTR-ig, az még beszerezheti Steam-en a teljes eddigi Tomb Raider kollekciót 80%-os kedvezménnyel potom áron (plusz ezen kívül irtó sok Square Enixes cím van most nagyon leértékelve).