Az én örök kedvencem, az Outlast is tipikusan ilyen, de az az egyszeri végigjátszás olyan tökéletes élményt nyújtott, hogy abszolút nem tudom neki hibaként felróni, hogy alacsony az újrajátszási faktor benne.
Azt mondom, az az egy alkalom, amikor ezt végigjátsszuk, legyen tökéletes, szórakoztató, lőjék el benne az összes puskaport, akkor siker lesz. Nézd meg a Daylightot pl. Ott pont arra mentek rá, hogy sokszor végigjátszható legyen, a végeredmény egy gyenge közepes játék lett.
Egy jó sztorival (nem baj, hogy tinihorror kliséhegy az egész, mivel ezt nem is nagyon akarják titkolni), jó karakterekkel (félmeztelen Hayden Panettiere-t kergetni tuti jó móka lesz
), megfelelő játékmenettel és látványvilággal (utóbbi kettő a videók alapján adott) engem már meg is vettek. 
