Közben kicsit okosabb is lettem a helyi viszonyokat illetőleg. Például rájöttem, hogy a népességszám ezeknél az országoknál nem mindig mérvadó. Sokuknál ugyanis külföldön vagy az anyaországban született és nevelkedett játékosokat szerepeltetnek főleg. Ezeknek a játékosoknak a száma határozza meg leginkább a csapat szereplését. Az egyik legkomolyabban például a curaçaóiak vették az idei selejtezőket, akik a párharc mindkét mérkőzésén nyolc Hollandiában született játékossal álltak fel a kezdőben, többek között a holland, román, ciprusi élvonalban szereplő (és tényleg szereplő) labdarúgókkal, a csapat felkészítésével pedig egy bizonyos Patrick Kluivertet bíztak meg.
Csak úgy összekapcsolva a lentebb taglaltakkal: Mongólia például hiába 3500-szor nagyobb ország, profi labdarúgás hiányában nyilván esélye sem lenne egy ilyen kerettel felálló Curaçao ellen. Mint ahogy a különbség a FIFA-raglistán is megmutatkozik: már most van köztük kb. 40 hely, és ahogy a curaçaóiak menetelnek majd tovább, ez csak nőni fog.
Persze azért találni olyan apró szigetországokat is, például Anguilla vagy a Turks- és Caicos-szigetek, amelyek szinte vagy teljes egészében a hazai bajnokságban játszó, hazai születésű játékosokra építenek, de ez az eredményen is meglátszik: ezek a csapatok mind nyolcgólos vagy hasonló különbséggel zúgtak ki, amikor a sorsolás egy kicsit komolyabb csapatot sodort az útjukba.
Az igazán izgalmas párosítások azok voltak, amikor két hasonló kaliberű csapat került össze. Két kicsi, főként hazai játékosokra támaszkodó válogatott: Dominika és a Brit Virgin-szigetek (összesítésben 3-2), Belize és a Kajmán-szigetek (összesítésben 1-1). Vagy két "honosító nagyhatalom": Curaçao és Montserrat (összesítésben 4-3).
Serbia is like Nokia: each year a new model, and it's getting smaller.
