Labdarúgó-világbajnokság 2018, Oroszország

A két honosító nagyhatalom erről a kettőről mindenképpen nevezetes

Curaçao

Montserrat

Soha ne vitatkozz idiótákkal ! Lesüllyedsz az ő szintjükre, és legyőznek a rutinjukkal. (Woody Allen)

A tegnapi napon véget ért az első selejtezőkör Észak-Amerikában is, most egészen júniusig nem fognak játszani selejtezőt sehol a világon. Tök érdekes volt követni az eseményeket, ennyire korán még egyszer sem kapcsolódtam be a világbajnokság történéseibe. Szívem szerint bele is néztem volna néhány mérkőzésbe, a karibi találkozók jelentős része például pont kellemes, magyar idő szerint késő esti időpontban zajlott, de persze reménytelen vállalkozás volt. Már az csoda, hogy a gólok mindegyike valamilyen formában végül felkerült a YouTube-ra, de abból kiindulva, hogy azok egy része is csak nézőtéri kamerás felvétel formájában van meg, azt is elképzelhetőnek tartom, hogy televíziós közvetítés sem volt minden helyszínen. Pláne nem online stream, és hasonlók.

Közben kicsit okosabb is lettem a helyi viszonyokat illetőleg. Például rájöttem, hogy a népességszám ezeknél az országoknál nem mindig mérvadó. Sokuknál ugyanis külföldön vagy az anyaországban született és nevelkedett játékosokat szerepeltetnek főleg. Ezeknek a játékosoknak a száma határozza meg leginkább a csapat szereplését. Az egyik legkomolyabban például a curaçaóiak vették az idei selejtezőket, akik a párharc mindkét mérkőzésén nyolc Hollandiában született játékossal álltak fel a kezdőben, többek között a holland, román, ciprusi élvonalban szereplő (és tényleg szereplő) labdarúgókkal, a csapat felkészítésével pedig egy bizonyos Patrick Kluivertet bíztak meg.

Csak úgy összekapcsolva a lentebb taglaltakkal: Mongólia például hiába 3500-szor nagyobb ország, profi labdarúgás hiányában nyilván esélye sem lenne egy ilyen kerettel felálló Curaçao ellen. Mint ahogy a különbség a FIFA-raglistán is megmutatkozik: már most van köztük kb. 40 hely, és ahogy a curaçaóiak menetelnek majd tovább, ez csak nőni fog.

Persze azért találni olyan apró szigetországokat is, például Anguilla vagy a Turks- és Caicos-szigetek, amelyek szinte vagy teljes egészében a hazai bajnokságban játszó, hazai születésű játékosokra építenek, de ez az eredményen is meglátszik: ezek a csapatok mind nyolcgólos vagy hasonló különbséggel zúgtak ki, amikor a sorsolás egy kicsit komolyabb csapatot sodort az útjukba.

Az igazán izgalmas párosítások azok voltak, amikor két hasonló kaliberű csapat került össze. Két kicsi, főként hazai játékosokra támaszkodó válogatott: Dominika és a Brit Virgin-szigetek (összesítésben 3-2), Belize és a Kajmán-szigetek (összesítésben 1-1). Vagy két "honosító nagyhatalom": Curaçao és Montserrat (összesítésben 4-3).

Serbia is like Nokia: each year a new model, and it's getting smaller.