Főbb megállások: Nyíregyháza, Miskolc, Balassagyarmat, Kiskunfélegyháza, Szeged; opcionális és kisebb megállások: Szerencs, Taktaharkány, Vác, Kecskemét, Kunszentmárton, Hódmezővásárhely, Makó. Örömteli, hogy most a jegykiadó automata gondolta azt, hogy vicces lesz, ha kitol velem, így nem került rá a jegyre a a Kecskemét - Félegyháza - Lakitelek kitérő, hanem lezavarta magának átszállás nélküli Kecskemét - Lakitelek útvonalként. Mondjuk nagyon meglepődnék, ha bármelyik jegyvizsgáló ebbe igazán belekötne, de nem örülök neki.
Ja, az előző túráról mégse írtam beszámolót... hát, a lényeget levésem, azazhogy bemásolom egy másik fórumról.
Na, hát minden adott volt ahhoz, hogy jó legyen a menet. Hát hogy a 3,14csába ne! Rögtön azzal kezdtünk, hogy úgy fél órányi késéssel érkezett a záhonyi selejtsor. Miért? Mert a munkások inkább a ...ukat ...ték előtte levő nap, amikor Abonynál elromlott a bizber kábelje. Lett volna rá 24 órájuk, hogy kijavítsák. Nem tették meg.
A környéken nem járatosaknak mondom, hogy a Karcag-Tiszafüred vonalon két pár vonat közlekedik, hivatalosan mind a kettő csatlakozó vonat. Ez azt jelenti, hogy csatlakoznak egy másik vonathoz. Egyszerűnek tűnik, nemde? Hát, úgy látszik, ezt egy-két forgalmista nem érti, vagy az oktatáson ők is inkább a bohócukkal voltak elfoglalva. A következő párbeszéd zajlott le a záhonyi vonat jegyvizsgálója és a karcagi "forgalmista" között (nevezzük szakbarbár, szaknemértő pötschnek):
-Te figyeljél már, a záhonyit megvárja a füredi vonat? Lenne átszálló.
-Nem.
-Nem?
-Nem.
"Nem." Ennyi. Nem. Nem és kész. Eszébe se jutott volna elgondolkozni azon, hogy esetleg netalántán lenne egy fizető utas. Lenne egyetlen olyan utas azon a kikúrt vonaton, aki nem nyugdíjas vagy vasutas, hanem fizetne az utazásért. Lenne egyetlen olyan utas, aki még bízik ebben a trágya cégben. Lenne egy utas, aki van annyira naiv, hogy elhiggye, hogy kap a pénzéért szolgáltatást. Nem, nem azt kap, hanem máshova, valami egészen mást...
40 percnyi idegeskedés után azt kellett tapasztalni, hogy tényleg nem várt meg az a fostaliga. A jegyvizsgáló kedves volt, segítőkész, és találtunk megoldást. Azt, hogy miképpen jutottam el végül Egerbe, nem osztom meg nyilvánosan, mert a végén inkább a jó szándékú vasutasokat sodornám bajba, míg az ilyen karcagi álforgalmista senkiházi szärjänkók vígan élnék az életüket továbbra is. Természetesen csak ráfizetéssel, borítva az egész aznapi menetrendemet tudtuk megoldani a dolgot. Csomó idő és szerencsére nem sok pénz (pár száz forint) úszott el ezzel a kényszermegoldással. Viszont ez annyi idő és annyi pénz, amit soha, senki nem fog nekem visszaadni.
Miért háborít föl ennyire, és miért nem fogom vissza magamat? Mert én fizettem azért, hogy a redves kürvä vonatjaikkal utazhassak. A pénzt megkapták, én viszont a szolgáltatást nem. Oké, menesszék el a vonatot - de akkor legyen oly kedves a szärrágó bagázs és biztosítson nekem -mondanom sem kell, felár nélkül- közvetlen eljutási lehetőséget. Vigyen el valamelyik nagyokos kocsival, vagy rendeljenek különbuszt. Pont leszärom. Én fizettem, innentől kezdve nem érdekelnek a kifogásaik és a megoldásaik. Igazából ha egy pesti elővárosi roncshalmazt késtem volna le (amiknek az ötperces késéseiért állandóan megy a hiszti a százas vonal topikjában), nem érdekelt volna, mert fél óra múlva jött volna a másik. De nem, itt nagyjából 8 óra múlva jött a másik. Ne bässzä már meg az isten, hogy egy órával hamarabb, hajnalok hajnalán kell elindulni itthonról, csak azért, hogy biztosan elérjek egy olyan vonatot, amit egyébként ha törik, ha szakad, el kéne érnem...
[...]
A túra többi része egyébként zökkenőmen... aaaaaa fäszt! Bajáról 40 perces rajtbüntetéssel jöttem haza, így még azon is izgulhattam, hogy egyáltalán hazajuthatok-e még aznap, vagy éjszakázhatok a hidegben az utcán - mert feltételezem, eszükbe se jutott volna betartani a szerződés azon pontját, hogy az utolsó vonatnak kutyakötelessége csatlakoznia, ha pedig ez elmarad, akkor szállást kell biztosítani. Viszont megy a vállveregetés és a buksisimogatás a többi vonat miatt, mert ezeknél a pöcsjänkóknál ki kell emelni, ha valami pontosan és üzemszerűen jár.
Nem voltam túlzottan vidám, az szerintem látszik. Nem gyakori részemről az ilyesfajta megnyilvánulás, de szerintem érthető. Az, hogy valaki vasútbúza, nem jelenti azt, hogy a MÁV-ot is szereti - az én esetemben pont ez a helyzet áll fönn. Ha rajtam múlna, már nagyon régóta nem lenne MÁV, hanem maszekok végeznék a személyszállítást is. Nem a jegyvizsgálókkal van problémám, mert a legnagyobb részük segítőkész és tényleg jól végzi a munkáját. Nem a vonatokkal van problémám, mert sokkal jobban szeretem a jó kis műbőrös kocsikat, mint az ultrahiperszupermodern gerinctorna-üléseket. Na jó, mondjuk a klozet víztartályát föl lehetne tölteni indulás előtt, de az más kérdés. Nekem a forgalomirányítással, az állandó, vérlázító késésekkel, a szabályzat be nem tartásával és az üzletpolitikával van bajom: az utas van a vállalatért, ha pedig valamit elrontanak (lásd: csatlakozó vonat egy alibimenetrendes vonalon nem csatlakozik), akkor az utas a gyökér.
Ja, mondanom sem kell, hogy én voltam a gyökér a másik fórumon is - nem csak és kizárólag a hangnem miatt, amin most se változtatnék, hátha lenne valami foganatja. Nem lesz, de azért még reménykedek. Vonatozni jó, de nem így.
