A Down-kórosokból álló finn punkbanda mondjuk tényleg túlzás volt. Én tisztelem a fogyatékos embereket. Még inkább tisztelem őket, ha a fogyatékosságukat legyőzve megpróbálják érvényesíteni magukat sportban, zenében, művészetekben, bármilyen területen. Azzal sincs semmi bajom, ha koncerteket adnak, és ezekre emberek elmennek önként, hogy meghallgassák őket. De könyörgök, ez egy dalverseny. Tragédia lett volna, ha ezzel a produkcióval továbbjutnak. Pedig olvastam sok helyen, hogy titkos esélyesnek tartották őket. Én elfogadom, hogy a színpadi produkció is a show része, és beleszámít a dal megítélésébe (noha a verseny nem ilyennek indult 60 éve), azonban amikor a dal minősége már egészen marginális a színpadi bohóckodáshoz képest, vagy éppen énekelni nem tudó fogyatékosokat, nagymamákat, pulykát, akármit állítanak ki egy országból, az botrány. Egyébként már azt sem értem, hogyan engedélyezhették nekik ezt a számot. Például kezdve azzal, hogy az egész másfél perc, míg a többi versenydal mind három körül van. Oké, most utánanéztem, alsó korlát nincs az időtartamra, csak felső, de akkor is, na... Én az élő adásban azt hittem, elrontottak valamit, vagy megunták a közepénél, el se hittem sokáig, hogy véget ért tényleg...
Ja, a szakállas nőt sem bírom. De ezt már kifejtettem tavaly. Ő mondjuk legalább énekelni tud, azonban a külseje véleményem szerint egyáltalán nem arról szól, hogy ő ilyennek, szakállas nőnek érzi magát legbelül. Hanem egy mezei meleg előadó, aki két-három éve egyszerűen csak kitalálta, hogy ilyen külsővel vélhetően sikeresebbek és emlékezetesebbek lesznek a fellépései.
Serbia is like Nokia: each year a new model, and it's getting smaller.
A szövegről itt egy kis magyarázat, a minun pitää szerkezetet most már legalább megjegyeztem. 
