Mass Effect 3 befejezés - SPOILER!

"Még szép, hogy a gyerek alakját fogja felvenni, mert - ha a játék eddig még nem tette volna érthetővé - ő a legfontosabb Shep számára."

Nem értem, miért lenne ez túlmagyarázás. Ha azt nézed, hogy ez a Reaper sulykolás része, akkor teljesen érthető, ha úgy tűnik, Shepardnek a kis gané kölök a legnagyobb vesztesége... drámai, hogy meghal, de ez csak Shepard-nek kéne, hogy dráma legyen, nem a játékosnak. A fellélegzős jelent is - amire szerintem, szintén azt mondanád, hogy túlmagyarázás a részemről - igenis szükséges ahhoz, hogy rájöjj, nem a fizikai valóságot látod a Harbringer lövése és a Crucible sugara között. Aki szarik bele az egész fináléba, az csak annyit lát belőle, hogy "hú, de jó, lehet hogy Shepard túlélte...", de közben ott van benne a lényegi információ. Nem mondja ki a játék, hogy "Figyelj te hülye, épp azt akartuk mutatni ezzel, hogy ez a fizikai ottlét mennyire banális félreértés...", de attól még van eszed és tudsz következtetni dolgokra. Kérdezem én, miért lenne ez túlmagyarázás? Ugyanez van a kisgyereknél is. Tök drámai a halála, meg minden, de közben semmi ilyesmiről nincs szó. Nézd meg jobban a prológust. Kész röhej lenne azt mondani, hogy ez a gyerek egy "létező" személy. Pont az volt a célja az ellenségnek, hogy Shepard-öt megtörjék egy ártatlan lélek "halálával". Látnia kellett mindezt, azt kellett hinnie, hogy egy valós személyt veszít el, akit akár meg is menthetett volna, ha nem fordít hátat a Földnek. De a játékosnak meg azt kellett volna látnia a jelenetekből, hogy ez csak egy trükk. Amúgy a rémálmok közben, hallhattuk minden elesett bajtársunk szavát(később egyre jobban). Hallgasd meg, hogy mit mond a Rachni királynő(1. rész), illetve a hírvivője(2. rész) a sulykolásról. Szinte egy az egyben ugyanazt a hatást írják le, mint amit az álmokban tapasztalsz.

Pont a játék legegyértelműbb elemét akarod túlmagyarázni. Matt is leírta lentebb. Szájbarágósan tolják az álomrészekkel, hogy a játék legnagyobb drámája az a szaros kis gyerek. Mert gyerek! Shep nem tudta megmenteni! Láttál meghalni egy gyereket a játék elején! Sírjál bakker, egy gyereket szétlőtt a gonosz reaper! Hát szörnyeteg vagy, hogy nem érzed át a drámát?! Rohadt olcsó húzás... Folyamatosan veszíted el a barátaidat, bajtársaidat, egész világokat látsz lángba borulni, nem, a legnagyobb tragédia ez az egy gyerek. Lejön érted a lift, itt már hozzá tud férni Shep emlékeihez a catalyst. Még szép, hogy a gyerek alakját fogja felvenni, mert - ha a játék eddig még nem tette volna érthetővé - ő a legfontosabb Shep számára. Hát nem az, egy így béna volt és átlátszó. Attól, hogy minden küldi után megpróbálják lenyomni a torkunkon még nem fogunk érzelmileg kötődni hozzá.

Mellesleg amikor a játékban lecsökken a hpnk, akkor is pont ilyen bevérzett a képernyő. Shep itt nagyon sebesült, nagyon olyan a képernyő. Ez is elég érthető.

(Kapunk egy pisztoly, ami valószínűleg nem is volt nálunk. Pff, felvette a földről. Korábban néhány átvezetőnél a predator pisztolyt vagy az m-8-ast adta a kezünkbe, akkor is, ha nem volt nálunk. Sima script magic!)

Bár nem sokan kíváncsiak a véleményemre, de azért leírom: A Bioware azt a célt akarta elérni ezzel a befejezéssel(állításuk szerint), hogy sokáig beszéljünk róla, ami végül be is következett, mert még mindig képesek vagyunk róla beszélni.

Ahogy Shepard "magához tér" a Harbnringer-el való találkozása után, minden tök fura... valóságosnak hiszel mindent, amit látsz, mert valahogy az egész véghelyszín és annak szereplői, statikusan vannak felépítve, azaz gyakorlatilag a dialógusokon kívül más nem változik. Mindig ugyanaz a helyszín és mindig ugyanazok a szereplők fogadnak téged. Egyetlen dolog árulkodik arról, hogy ez nem álom, illetve nem is a fizikai valóság, mégpedig a fellélegzős jelenet! Mert mégis, miként lehet túlélni egy olyan eseményt, hogy felrobbansz egy űrállomással együtt, aminek a fedélzetén voltál, majd kicsapódsz az űrbe, bekerülsz a Föld vonzásterébe, és végül valahol London romjai alatt kötsz ki? Kicsit se gáz, ha valaki azt mondja, Shepard fizikailag ott volt a Citadel-en. Gondolj bele, mi lett volna, ha a Catalyst szerepében mindig más valaki jelent volna meg... egyből rávágnád, hogy ez nem a fizikai valóság. Az volt a cél, hogy kétségek közé kerülj és egyben magad jöjj rá erre. Semmi különösebb dolgot nem kellett, hogy kiváltson belőled a kisgyerek, inkább azon merenghetett a játékos, hogy tényleg létező személy volt-e, vagy csak egy beültetett emlék. Saját elképzelés, de maga a kisgyerek egy sulykolással kapcsolatos elem, hisz nonszensz, hogy senki nem segített neki a siklóra felszállni, és hogy túlélt egy épületrobbanást. Ja és persze soha senki nem látta Shepard-ön kívül. A Leviathan DLC-ben is, mikor beszélsz az egyik Leviathan-al, az képes Ann Bryson-ként és Hadley-ként kinézni. Shepard emlékeit felhasználva jeleníti meg magát emberi formában. A Catalyst, a Reaper szolgálói által szintén képes gondolatok olvasására és írására. Neki nincs fizikai kinézete, mint például egy virtuális intelligenciának, épp ezért szerintem mindvégig ő volt a kisgyerek. Nem szellemről beszélünk, nem is hologramról, hanem egy beültetett emlékkivetülésről.

(...)hisz erősebben hat az emberre, mint egy random felnőtt karakter.
Uh. Nem. És pont ez a lényeg amúgy, hogy nem random lenne az a karakter, ez a kölyök meg az. Ez az a része a játéknak, amit én is totál elcseszettnek érzek, egyáltalán semmit nem váltott ki belőlem az a gyerek.

I'm the person who once probed all of the uncharted worlds in Mass Effect 2 to 'Depleted' status

Mármint melyik cerberus-os seregre gondolsz? Arra a "sulykoltakkal" teli zombiseregre, amivel a 3-ban végig küzdünk? Csak mert tudtommal ezt pont a Begyűjtők bázisáról szerzett információk segítségével tudták létrehozni, így az öngyilkos küldetéskor még nem volt alkalmuk használni.

Egyetértek abban, hogy Kaidan/Ash ütősebb lett volna az álmainkban, viszont a sulykolással (vagy annak kísérlete, vagy vmi ahhoz hasonló tudatbefolyásolás, most értelmezzük akárhogy) kapcsolatos szimbolika úgy kevésbé jött volna át.
A gyereket ugye nemcsak az álmokban, de egyéb átvezetőkben is használták, ahol amúgy mindenki számára egyértelmű lett volna, hogy csak flash, ha egy már halott jelenik meg. Meg a kisgyerek egyértelműen a manipuláció része, hisz erősebben hat az emberre, mint egy random felnőtt karakter. A végén se véletlenül ebben a formában jelent meg a Catalyst, egyben ez az egyik legerősebb bizonyíték a manipulációra, hisz más értelme nem lenne annak, hogy ilyen alakot öltve kerül elénk.

Eredeti ötlet ugye az volt, hogy a könnyebb piros érdekében dobom most a getheket, mégse a hátuk mögött "áruljam" el őket. Hát basszus, járható út, de csakis úgy, ha Legionnal a 2-ben nem beszéltünk. Megszakadt a szívem ennél a küldinél. RP szempontból már buktam ezt a FemShepet. Sajnos ez ilyen általános BW design hiba. Egyszerűbb csak paragon, csak renegade vonalakat tolni (nem csak itt), ha keverni próbálom, akkor egy-két helyen máris borul a dolog.

Ezért nem értem, hogy mégis mi a franc történt. Leraknak az asztalra egy tuchankas küldisort, utána ezt a kvarián-geth konfliktust. Még a thessiás is üt, mínusz a kötelező cerberus plotharc... TIM bedobhatta volna ezt a sereget a collectorok ellen és akkor ránk nincs is szükség. Aztán elérünk a Földre és mintha elfogyott volna az ötlet és/vagy az idő. Hülye álomrészeket is elcseszték. Mordin, Thane, Legion, mindenkit megsirattam, ezeknek a karaktereknek volt jelentősége, plot és érzelmi, a kis köcsög gyereket (főleg ezzel az idióta futás animációval) legszívesebben arcon lőném. Olyan mintha az írócsapat tehetséges tagjainak ötletét átengedték volna aztán betoppant a főnök és odaszarta a saját hülyeségeit.