Csajozás!!!:) - csajok és pasik

Természetesen tiszteletben tartom a hozzáállásod, bár nem értek egyet.
Én is álltam már ezen a ponton, és ezen túl is. Tippem nem volt, hogyan kell ezt egészségesen (nevezzünk bármit is ennek) lereagálni, ma már az eltelt tököm tudja, kábé tíz év távlata ebben azért segít valamelyest. Akkoriban jóval határozottabb(nak hitt) elképzeléseim voltak, minek hogyan kellene működni. Ezeket nem sok minden vette figyelembe. Utóbb én sem.

Ennek ellenére, vagy talán ezért is ugyanúgy elengedném a barátnőmet. Az egyoldalú tiltás, azon túlmenően, hogy egyértelműsíti, hogy nem mellérendelt kapcsolatról beszélünk, tüneti kezelés volna, meg adna némi "befagyott feszültséget", azok meg az idővel csak repedéseket okoznak. De mindenekelőtt úgy hiszem, hogy ha márpedig félre akar szúrni, akkor a negyvenes köracél rács se fogja ebben megakadályozni. A mélyben átívelő, valós probléma pedig tkp. ekkor sem maga a félrek*rás ténye lenne.
Félreértés ne essék, nem akarom a körülmények "kényszerítését" alábecsülni, simán csak ma már inkább úgy vagyok vele, hogy ha valami nem működik, akkor mesterségesen sem fogom tudni működtetni, ha pedig elárulja a bizalmamat, azt remélhetőleg éretten és konzekvensen lereagálom. Innentől pedig csak ketyegjen a gép, oszt' némi túlzással élve lesz, ahogy lesz. Ha viszont valakiben nem bízok, az el sem jut idáig, hogy tiltani kelljen.

De mégegyszer: ez értelemszerűen nem a te döntésed "kritikai bírálata" volt, szimplán egy másik nézőpont.

Nem fejtettem ki a témát részletesebben ,de itt természetesen a bulikáról meg a piázgatásról van szó, a kollégiumi életről. Nekem ez nem hiányzik. Én ezt nem engedem meg a kapcsolatunkban. Ennyi. Ha ő ezt szeretné akkor én kilépek a képből. Ez az én döntésem. Ebben nincs kompromisszum részemről. Nagyon sokat engedek neki, nem tartom rövid pórázon, de vannak számomra elfogadhatatlan dolgok. Nappali tagozatos diáklány nekem nem kell, ebből én réges régen kinőttem és mivel én nem ezt akarom így vállalom, hogy ez a kapcsolat végét is jelentheti. Megértem, ha ő ezt akarja, értse meg ő is, hogy én meg így nem akarom. Érzelmi zsarolás lenne? Akkor az. Felnőtt, dolgozó nőt akarok nem diáklányt. Ha ő nem az akkor nem egymást keressük. Túlgondoljátok ezt pedig csak arról van szó, hogy egzakt elképzelésem van arról mit szeretnék és nem megyek bele túlságosan kétes kimenetelű dolgokba. Valószínűleg a "nem engedném el" megfogalmazás lett túl erős. Fogalmazzak úgy, hogy "ezt a forgatókönyvet én speciel nem vállalom" ? Ha így barátságosabb ám legyen.

"Én nappali tagozaton nem engedném el a csajt" >> kicsit támadó hangúnak fogod érezni ezt a kérdést, de; ki vagy te, hogy megtiltsd neki? Mármint érted, együtt vagytok meg minden, és ha egyszer jön neki egy ilyen, hogy márpedig ő egyetemre akar járni, tanulni akar, végighallgatni az előadásokat?

Értem amit írtok, de azért ez kvázi érzelmi zsarolás, ne menj egyetemre vagy szakítok...

A statisztikákat nem köpöm szembe, persze, ott van ilyesmire esély, de az mennyire lesz hosszabb távon egészséges partnerség és kapcsolat, ami így indul? A végén ugyanaz a mérleg, két ember baszta el a legszebb éveit.

A kibaszás társas játék, sose feledd.

Én és barátnőm között 7 év korkülönbség van szóval hasonló cipő. Nem probléma ez, ha a kiscsaj amúgy felettébb érett és normális értékrendje van. Nálunk is ez a helyzet. A csaj nem is nagyon tud haverkodni a korosztályával. A csajokkal még csak-csak, de a fiukákkal egyáltalán nem, sőt rühelli ezt a generációt. Korán kellett felnőnie ezért 22 éves korára teljesen vállalható lett az életfelfogása, dolgozik, levelezőin akar egyetemet végezni. Ezt csak azért írom le, hogy értsd nem a korkülönbség a lényeg, hanem a csaj életfelfogása. Ha bulika lesz meg piálás akkor már most valszeg keresztet lehet vetni az egésznek mert szinte 100%, hogy ez nem vezet semmi jóra. Én nappali tagozaton nem engedném el a csajt, azon nyomban véget vetnék a kapcsolatnak és ezt neki is megmondtam. Nekem ez az idegbaj nem hiáynzik, hogy minden hétköznap azon aggódjak, hogy épp hányan próbálják befűzni.
Egy érett gondolkodású csajnak erre elvétve vagy épp egyáltalán nincs is szüksége. Ha a csajod felnéz rád és tisztel (mert speciel tegyük fel, hogy van is mire felnéznie) akkor nincs gond. Olyan példát kell mutatnod amitől odáig van meg vissza. A lényeg, hogy érezze a kontrasztot közted és a sutyerák hülyegyerekek között és nyilvánvalóvá váljon számára, hogy itt ki is képviseli az igazi értékeket. Ha ezt sikerül megértenie vagy már most is érti akkor azért nem veszett a fejsze nyele. Bár bevallom őszintén én még így sem vállalnék egy nappali tagozatos barátnőt 29 éves fejjel. Gondolkodj el rajta te is, hogy mire is van szükséged felnőtt létedre. ZH-król napestig panaszkodást hallgatni meg bulikázás miatt aggódni vagy kezdeni egy valamirevaló közös életet egy olyan nővel aki ezeken a szarságokon rég túl van. Én az utóbbit választanám.

McCl@ne, ha jól emlékszem, neked már volt igen nagy korkülönbséggel barátnőd, de igazából mindenkinek szól a sztori/kérdés, aki volt már hasonló "szituációban":

Nekem most elég jól alakul a dolog és úgy vagyunk, hogy ő 19, én meg 26. Egyébként érett világszemlélet, gondolkodásmód jellemzi, de nem tudok elvonatkoztatni attól, hogy a korkülönbség később okozhat súrlódásokat, pláne, ha majd elmegy fősulira (nyelvi előkészítő miatt 2 évvel idősebb az osztálytársainál), ahol majd nyilván kapni fogja a megkörnyékezéseket az új környezet miatt (mert szép, formás lányról van szó) és mivel elég szar gyerekkora volt, a bulikon is nyilván ott lesz (bár támogatnám, ha szocializálódna, ezzel nincs is gond). Nyilván baromság ilyeneken agyalni, most élvezni kell egymást, de azért mégis megkérdezném, hogy ti milyen buktatókat/előnyöket véltetek felfedezni ilyen esetben?