Pillars of Eternity

Ettől tartok én is, a rengeteg párbeszédtől és hogy nem lesz meg a kellő dinamika. Divinity: Original Sin 2-ben is rengeteg volt a beszélgetés, de egy pillanatra sem lankadt a lelkesedésem, végig imádtam az egészet. Meg a rengeteg mellékküldetést is szeretem, de ha túlságosan lehoznak a fő szálról, az sem normális. Csak egyszerűen nem találtam most mást, csak ennek a neve merült fel.

Én anno végigvittem (még a White March megjelenése előtt). A játék nekem összességében bejött, de érdekes ívet húzott a végigjátszás során. Nem akarom hosszúra nyújtani, így csak tömören: az első kb. 2/3-3/4 része nagyon élvezetes volt (amihez kell egy okosan összerakott parti és jól kitalált fő karakter, különben idegesítőek lesznek a harcok egy idő után) - frankón összerakott a világ, látszik, hogy gondosan találták ki az elemeit, érdekes a történet is (bár belassul időnként és elvész a sok mellékküldetés között), s jók a lehetséges csapattagok is (nem egyformán jók, de vannak köztük igazán eredetiek és érdekesek, ráadásul mindegyiknek megvan a maga világképe és gondolatai - tehát "élnek").
Ám egy idő után már kicsit besokalltam az irdatlan sok párbeszéd lehetőségtől, a rám zúduló töméntelen információtól. Ez pl. a Torment: Tides of Numeneránál nem zavart, mert az gyakorlatilag egy interaktív olvasókönyv tele érdekes helyzetekkel és karakterekkel (valamint ezekhez képest botrányosan gyengén kidolgozott csapattagokkal), amiben a csaták/csapdák stb. mellékes szerepet játszanak. Azt erre készülve játszottam végig, s alapvetően tetszett is, ám a Pillars-nál igazából egy modernizált Baldur's Gate-et vártam, s ott - úgy 70-80 órányi játékidő után - ez a rengeteg szöveg kezdte már kicsit hazavágni a játékélményt. Nem is tudom, mintha nem találták volna jól el az arányt: néha akár 2-2,5 órán át csak beszélsz kb. 4-5 NPC-vel, miközben már inkább valami romos kazamatát járnál végig titkok és kincsek után kutatva, ugyanakkor a játék szuperlabirintusa (az Od Nua alatti) pedig szinte végig diabloid hentelés csak BG-s köntösbe bújtatva.

Úgyhogy summa summarum, emlékeim szerint mire az utolsó nagyobb helyszíncsoporthoz értem, már izomból nyomtam végig a párbeszédszövegeket, csak a lényeget kimazsolázva belőlük, és mivel belefáradtam, a végén is elmaradt az igazi katarzis. Arra emlékszem, hogy úgy voltam vele: jó volt, voltak kifejezetten remek pillanatai, de egy jó darabig nem veszem elő újra, az biztos.
(Egyébként jelenleg fent van a gépemen a kieggel együtt, mert a 2. rész előtt végig akarom majd játszani, s vinni át a karaktert (egy pale elf monkot fogok csinálni), de van pár játék előtte a sorban, úgyhogy szerintem jövő év közepe előtt nem igazán fogok sort keríteni erre.)

Endure. In enduring, grow strong.

Sikerült végigvinnie amúgy mindenkinek, aki itt aktívan írogatott a topicba? Mert eléggé félbemaradtak itt a kommentek... Én tudom, hogy nagyon csúnyán abbahagytam még az elején szinte és soha többet nem vettem erőt magamon. Most viszont annyira hiányzik valami RPG és újra felmerült a neve a játéknak, ahogy így kétségbeesetten kutatgattam játék után így a Spellforce 3 végeztével. Most feltettem valami hiper-szuper "Definitive Edition"-t, ami tartalmazza eddigi összes javítást meg DLC-t. Eltelt azért 2,5 év, talán kicsit bölcsebb és ügyesebb lettem. MAjd kiderül...