A másik két tegnapi mérkőzésre rá tudtam volna izgulni, azok viszont egyszerűen szar meccsek voltak... Az első az úgy elejétől a végéig, sok szót kár is vesztegetni rá. A másodiknak az első félideje még fogyasztható volt egészen, ott elkezdtem bizakodni kicsit. A másodikra viszont kipukkadtak teljesen a csapatok. Az a félidő már tényleg nagyon rossz volt, csak vagdosták előre a labdát elképzelés nélkül, rúgdosták egymást, fetrengtek, húzták az időt... Pedig ugye mindkét csapat tudhatta jól, hogy a döntetlennel el is ássák magukat rögtön, így az első napon.
És az is közös a két meccsben, hogy a győztes szerintem egyiken sem érdemelte meg a győzelmet. Az uruguayiaknak persze volt néhány nagy helyzetük, de tőlük ez a teljesítmény borzasztó kevés egy Szalah nélküli Egyiptom ellen. A másik meccsen meg pont inkább a marokkóiak próbáltak kezdeményezni, amikor még próbálkoztak valamivel. Az irániak kezdettől fogva inkább csak kontráztak. Aztán a második félidőben már azt se, csak vártak a csodára. Ami mondjuk eljött végül nekik egy öngól formájában...
Serbia is like Nokia: each year a new model, and it's getting smaller.
