Ha tegnap azt írtam, hogy nem tartom megérdemeltnek az uruguayiak meg az irániak győzelmét, akkor ez hatványozottan igaz a franciákra és a dánokra.
A francia csapat hatalmas csalódás volt számomra. Nevek alapján az idei minden idők egyik legerősebb francia kerete lehetne. Bár tényleg részben csak lehetne, mert igazából már Deschamps válogatási elveit érdemes lenne legalább megkérdőjelezni. A kihagyott játékosokból (Sissoko, Coman, Rabiot, Martial, Lacazette, Ben Yedder stb.) egy majdnem olyan jó csapatot össze lehetne állítani, mint amelyik a vébén szerepel jelenleg. A mutatott játék pedig végképp kritikán aluli volt. Már én is készültem olyan poénokkal, hogy nagyobb részt nem is maguknak, hanem inkább a videobírónak meg az okosórának köszönhetik a győzelmet, de látom, ezeket már mások is elsütötték itt előttem. Az is sokatmondó volt például, hogy meccs közben, amikor már nagyon kilátástalannak tűnt a helyzet, Deschamps a fiatalokat (pl. Dembélét, Tolissót) kapta le, és a rutinos öregeket (pl. Giroud-t, Matuidit) küldte be, hogy mentsék valahogy az irháját.
A dánok megítélése annyival kedvezőbb, hogy tőlük előzetesen sem vártam sokat. És ezt nagyjából hozták is. A peruiak viszont annál kellemesebb meglepetést okoztak. Persze már több mint fél éve ott vannak a világranglista 10-11. helyén, meg a felkészülési meccseken veretlenek maradtak (a kettő nyilván összefügg valamilyen szinten), de én erre nem sokat adtam őszintén szólva. Inkább abból indultam ki, hogy papíron a perui válogatott kerete a harmadik leggyengébb a világbajnokságon szereplő csapatokéi közül. Legalábbis ha a játékosok piaci értékét nézzük, akkor csak a panamai és a szaúdi válogatottat előzik. Ehhez képest rendkívül tetszetős, élvezetes, kreatív focit játszottak elejétől a végéig. Aztán bele is haltak a szépségbe, amikor a dánok a második félidőben egyszer lekontrázták őket... De tényleg sajnáltam már a végén őket, hogy egyszerűen minden létező helyzetet kihagytak, a tizenegyest is beleértve. Szerintem a semleges nézők közül sokan megkedvelték őket ezen a meccsen.
Az argentin–izlandi meccs annyiban kilóg a fenti sorból, hogy ott szerintem megérdemelt végeredmény született. Mert hiába a 72-28 %-os (sőt, néhol inkább a 80-20 %-ot közelítő) labdabirtoklási arány, meg 657 sikeres passz, kontra 127 sikeres passz, az izlandiak a mérkőzés nagy részében nem voltak alárendelt helyzetben szerintem. Számomra a perui–dán mellett a nap legszórakoztatóbb mérkőzése volt, részben a nagy számú helyzet miatt, részben a "szimpatikus kiscsapat" effektus kapcsán, részben pedig azért, mert ennyire eltérő stílusú csapatokat ritkán látni egymás ellen játszani. És eltérő stílusú alatt itt most nem azt értem, amikor az egyik támad végig, a másik meg beparkolja a buszt a kapuja elé, aztán mást nem is akar csinálni egész meccsen. Az izlandiak úgy védekeztek piszkosul hatékonyan, hogy közben az ellentámadásaikban is végig ott volt határozott elképzelés és veszély.
Végül egy pár szó a videobíróról, mivel a tegnapi napon kapott először komoly szerepet a világbajnokságok történetében. Oké, először mégis a pozitívumokról essen szó, szóval meg kell említeni, hogy viszonylag gördülékenyen zajlik a működése és az ítélkezés. Amikor néhány éve bevezették a nemzetközi tornákon (klubvilágbajnokság, konföderációs kupa), akkor gyakran előfordult, hogy egy-egy ítélet meghozatala rendkívül elhúzódott. Percekig zajlott tovább a játék, mire jött egy játékmegszakítás végre, és utána még a bíró is perceken át konzultált a technikai személyzettel, és/vagy nézegette az oldalvonal mellett a felvételeket, mire született visszamenőleg egy döntés. Ezúttal a legrosszabb esetben is kb. másfél perc telt el összesen a tényleges megmozdulás és a döntés között. Ez azért vállalható szerintem, pláne ha mérkőzésenként legfeljebb egy-két ilyen eset adódik általában.
Viszont maga a döntés, na azzal nem értettem minden esetben egyet... Konkrétan a franciák büntetője szerintem nem volt az. Tényleg csupán egy leheletnyivel, de a védő lába súrolta a labdát, mielőtt akasztotta Griezmannt. Ez ugyanakkor mindössze egyetlen kameraállásból volt kivehető azok közül, amelyeket nekünk a tévéközvetítésben mutattak. Az alapvető probléma az, hogy a bírónak ezt a kameraállást meg sem mutatták. Lehetett látni a képernyőn, hogy melyik két kameraállás visszajátszásait játsszák be neki az oldalvonal melletti kijelzőn végtelenítve, és azok alapján valóban tizenegyesnek tűnhetett az eset. De ugyanez a probléma fennállt a délutáni meccsen is, amikor a perui büntető előtt szintén nem a legjobb kameraállást kapta meg a bíró az oldalvonal mellett, hanem ahol a játékos lába félig takarásban volt. Igaz, ott végül jó ítélet született ennek ellenére szerencsére. Ezzel mindenképpen és sürgősen kezdeni kéne valamit szerintem. Azért annyira ne akarjunk spórolni az idővel, hogy a bíró meg se nézheti legalább három-négy kameraállásból az esetet, és egyetlen visszajátszás alapján kell döntenie. Így nem látom sok értelmét a rendszernek...
Egyébként nem csak akkor nem értettem mindig egyet a döntéssel, amikor a videobíró beleszólt végül, hanem olyankor sem feltétlenül, amikor nem szólt bele, pedig kellett volna szerintem. Az argentinok meccsén szerintem Pavón buktatása tizenegyest ért a második félidőben. Ebből ugyanakkor nem lett videózás sem, meg semmi, ment tovább a játék kirúgással vagy szöglettel. Persze tisztában vagyok vele, hogy a videobíróknak bent, a központban még kevesebb idejük van, gyakorlatilag másodperceken belül kell dönteniük arról, hogy megállíttassák vagy megszakíttassák-e a játékot a bíróval, és legyen-e videózás a pálya szélén. De ebben a konkrét esetben mondjuk pont indokolt lett volna szerintem.
Serbia is like Nokia: each year a new model, and it's getting smaller.
