Szabályosan rosszul voltam már attól, ami itt az utóbbi hetekben ment. A rinyálás "Endgame" meg GoT miatt. Mintha totálisan elfelejtette volna szinte mindenki a helyén kezelni a dolgokat és hátradőlve élvezni valamit, ami szórakoztató és hihetetlenül lehengerlő. Logikai bukfenceken agonizálni egy szuperhős filmben és kiborulni, hogy egy ekkora felvezetés után így pontot tesznek valaminek a végére a sorozatban. Martin nem képes összehozni a folytatásokat, az HBO meg úgy gondolta, hogy lezárja a sorozatot ezzel az évaddal. Ennyi. Két külön dologról beszélünk. Kicsit vissza kéne zökkenni a valóságba meg visszavenni az irreális elvárásokból és befogadni az élményt. Szőrszálhasogató voltam mindig is és imádok a mai napig belekötni dolgokba, de itt tényleg úgy látom, hogy az utóbbi időben totálisan kifordult önmagából a társaság. Nem csak itt, más fórumokon és FB csoportokban is!!! Már olyan szinten zavaró módon, hogy annak szót kell adnom. Nem tudom mi történt, de mintha olyan szinten elszálltak volna az igények és olyan görcsösen ragaszkodunk az általunk elképzelt fantazmagóriákhoz, hogy élből lefikázzuk azt is, ami nem feltétlenül érdemli meg. Hogy észrevettem-e menet közben az "Endgame" hibáit és zavar-e a GoT tempója és kivitelezése? Persze. És mégis rohadtul tetszik mindkettő! Ez a sárga földig alázás már kicsit a ló túloldala.
Na jöhet a sárdobálás, de ezt már ki kellett adnom magamból. Szeretek fórumozni, meg idejárni, de kezdett kicsit sok lenni itt (is) ez a negatív hullám. Béke!
Persze, jó lett volna, ha egyeztetnek harcászati elemzőkkel, csak nem ez volt a céljuk, hatásvadászatra utaztak, mert a teljes képet tekintve egyetlen momentum számított ebben a részben igazán: az a pillanat a végén, amikor x megöli y-t. A maradék három rész szempontjából ez a pillanat, és az ezáltal átrendeződő viszonyok számítanak, nem az, hogy merre futnak a lovak. Nem azt vitatom, hogy baromság volt-e, mert nyilvánvalóan az, sok mással egyetemben, de ettől a kérődzéstől hányok, mert elmegy a lényeg mellett: ez egy szórakoztató sorozat, nem pedig a mindenféle bizonyítási kényszereink, meg szorogásaink kiélésének a tárgya. Egy művészeti alkotás, ami a művészetialkotáskodást a megfelelő pillanatban (a mostani rész fináléjában) irdatlan magas színvonalon űzi, kitértem a hitemből, hogy milyen gyönyörűen össze volt rakva a vége.
