HBO - A Song of Ice and Fire

te... az a film életem legrosszabb moziélménye. Pedig voltam a Superman visszatéren. Tényleg nem is szomorú, inkább dühítő, hogy ide jutott az a brand.

Baldur is blessed with invulnerability to all threats, physical or magical.

Először a SW-t akartam írni. Pl Luke mindent megtett, hogy a menthetetlen apját visszahozza a sötét oldalról, de mondjuk egy unokaöccsét, aki talán rosszat tenne, az éjszaka közepén a sátrába belopózva gond nélkül levágná. Vagy mondjuk elvonulna egy szigetre depizni és arról gúnyolódna, hogy hősként kiállni egy sereg ellen hülyeség és most figyelj… a végén tényleg ezt csinálná. Vagy teszem azt az említett unokaöcs állandóan egy bögrére írható mondatot ismételne, "letapasztáj!" vagy valami hasonlót, a lényege, hogy el kell engedni a múltat. Mikor ez végre megtörténhetne, akkor nem csinálja, ehelyett megismétli azt, amit a múltban minden hasonló idióta.

Végül passzoltam, mert egy ekkora marhasággal senkit nem tudnék megtéveszteni egy poén erejéig.

Először komolyan elgondolkodtam, hogy ez mikor ment le, de, ne, nem.

Martin odatoszta Ser Barristan Selmy arcába a kardot, nincsenek könyvek

Kicsit egyébként a Gyűrűk ura végére hasonlított. Tudjátok, amikor a semmiből Aragorn felvágtat a hegyen, hogy megakadályozza Frodót. Fú, amikor dulakodás közben belevágja Samu (btw totál kiszámítható volt az ő támadása, bemutatkozásakor és utána is kb 15 alkalommal bizonyította ez a cingár hobbitka egy önző karakter!) arcába a tőrt, na az durva volt. Aztán amikor a peremnél elkapja a dőlni készülő Frodó gallérját és elhangzik az ikonikussá vált "Foglak!". De elcseni a Gyűrűt és kiderül, hogy igazából ahhoz beszélt, ránéz vissza Frodóra és jön a még ikonikusabb "Most már nem!". Elsőre nem értettem a jelenetet, de tökre értelme volt, hiszen Isildur vére! Szép párhuzam is volt a nyitójelenettel. Állati ez az ending, azóta imádom amikor ilyen hozzáértő profik szubvertálják az expektációmat!