A második felében azért már kihívásokat is tartalmazott a játék, nem volt az, mint az elején, hogy minden feladványt első ránézésre, illetve minden ügyességi részt első próbálkozásra sikerült abszolválni. Például az utolsó két boss battle-lel külön-külön elszórakoztam egy fél órát szerintem, mire rájöttem, mit kell csinálni, aztán pedig mire sikerült hibátlanul kivitelezni a dolgot.
SPOILER
Mondjuk személy szerint nekem a Nicholas elleni harc jobban bejött. Az számomra feszültebb és életszerűbb is volt, ahogy egy viszonylag szűk placcon loholt végig utánam. Illetve azért is, mert nemcsak ő engem, hanem sokszor én sem láttam őt, nem tudtam hol van, honnan bukkan fel éppen. A Vitalis elleni már klisésebb lett több szempontból is. Egyrészt úgymond kötelező módon végül a félig béna öregembernek kellett lenni a legerősebb ellenségnek a játékban. Másrészt az egész harc olyan tipikus videojátékos jellegű volt, ami elsősorban arról szólt, hogy a támadásai mintáját kellett megtanulni, illetve a kitérést begyakorolni ellenük.
Kicsit féltem előzetesen a befejezéstől, hogy vagy valami hatalmas marhaság lesz, vagy meg sem magyarázzák majd a természetfeletti jellegű történéseket. De végül nagyjából kielégítően sikerült lezárni a sztorit szerintem.
SPOILER
Jó, a Macula eredetéről, vagy hogy miért pont Hugo bőrébe bújt, olyan sokat nem tudtunk meg mondjuk. De Vitalis motivációi és céljai azért elég egyértelműen kiderültek. Meg az is tetszett, ahogy az inkvizíciót ábrázolták, egyfajta okkult szektaként, ami a pápával és a katolikus vallással is nyíltan szembement.
Serbia is like Nokia: each year a new model, and it's getting smaller.
