Shadow of the Tomb Raider

Épp ennek a közepén járok, és fontolgatom, hogy letörlöm a fenébe, annak ellenére, hogy a lopakodást kifejezetten szeretem. Ahogy Davkar is írta, gyakorlatilag garantált, hogy nem lehet full stealth üzemmódban letolni ezeket a pályákat, biztosan észrevesznek, a közelharc pedig túlságosan egysíkú.

Ez az egész sorozat piszkosul félrement, annyira szerettek volna Uncharted lenni, hogy elfelejtették, mitől jók a Tomb Raiderek, mindeközben pedig az Uncharted 4 és még a Lost Legacy is röhögve lekörözték a TR-eket helyszínek, fejtörők, látvány és főképp sztori, karakterek és lélek tekintetében.

A 2013-as TR egy sok újdonságot hozó akciójáték lett, engem a felénél elkezdett idegesíteni, de megértem, miért volt nagy siker, a franchise-hoz viszont semmi köze. A Rise nekem bejött, a helyszínek, az orosz és bizánci vonal jók voltak, a sztori szódával elmegy. Ez a legújabb legalább a sírok, fejtörők, reflexes feladatok terén odateszi magát, néha idézi a régieket, de agyonütik az esetlen faszságokkal, mint az az irritáló indián város a hülye, semmitmondó mellékküldetéseivel, az extra unalmas történet, az obligát zombicsorda, az, hogy negyven Trinity katonát öltem már meg, de még egyik fegyverét sem vehettem fel, az elcseszett lopakodás, és az, hogy sötét az egész, bazz, mint Winterfell ostroma a Trónok harcában. Értem én, hogy élethűség meg minden egyéb lózung, de nem vagyok kíváncsi atom randa helyszínekre, ahol csak egy icipici zseblámpa világít, nekem meg kifolynak a szemeim, ha nem este tizenegy és hajnali kettő között játszok. És igen, rondák vagy jellegtelenek a sírok (“valóságosak”, mert persze az belefér a realitásba, hogy olyan ezer éves gépezetek működnek a dzsungel közepén, hogy a piramisok építői elsírják magukat, de nehogy már kispóróljuk a hatszáz karót, a halványra fakult falakat és a jaguárszart a challenge tombokból), a városok, csak a tájra kellemes ránézni, és rühellem, hogy folyton egy nagy helyszínen játszódik minden, mert korrekt történet híján hamar bele lehet fásulni ezekbe.

Nekem az volt a mélypont, amikor kilövik alólunk a csónakot, és egy szál késsel kell a sötét olajmezőkön kommandóznunk, mindezt oktató jelleggel a játék 65-70%-kánál... Durván megakasztotta a játék menetét, és felesleges is volt, főleg ennyire előrehaladott sztori mellett, cca. 10 játékóra után...

"....money talks, and bullshit runs the marathon." /Chris Carter: Hunting Evil/

Végigszenvedtem magam rajta, de nem nagyon leltem benne örömöm. Talán a játék 5-10%-a volt az, ami igazán élvezetes. Igazából Lara legyilkolt megint mindenkit meg elpusztított jó pár kegyhelyet. Amikor őrült tekintettel mászik elő a lángoló vízből és megy késelni elborult zenére, az nekem már igencsak sok volt. Nem ütött, nem vett le a lábamról. Ennél még a Rise is mérföldekkel jobb volt! Tényleg kellene kicsit pihentetni a sorozatot.